Sűrű erdő

Fenyő, tölgy, bükk, és még ezerféle fa, bokor és fűféle nemesíti be ezt a területet.

Az erdőben óvatosan sétálgattam, nem akartam letaposni a növényeket, bár ez elég nehéz volt ebben a cipőben amit jelenleg viseltem. Már jó ideje sétálgattam, próbáltam kitalálni az erdőből, de nem találtam a helyes utat. Nem volt sötét, de akkor is volt erre valami idegen, éreztem, hogy nem a saját területemen vagyok. Hirtelen egy árny került meg, majd amikor velem szembe került, megállapítottam, hogy egy farkas az. A közeledtére automatikusan hátrálni kezdtem, majd amikor a hátam mögött éreztem egy fa akadályát, megálltam. Nem akartam első nap balhézni, de ha kell megvédem magam. Pár pillanat múlva emberalakot öltött fel, majd szabályosan rám förmedt.
- Én azt sem tudom, hogy hol vagyok. Még soha nem jártam itt, Vailban.- nézek rá elkerekedett szemekkel. Az arca nagyon ismerős volt. Beugrott egy kép a gyermekkoromból, ő az a fiú aki az apjával jött Trogirba, amikor meglátogatta a szüleimet. Persze nem mondhattam el neki, hogy én Tatjana vagyok, erről senki nem tudhat. Egyedül csak Lilly tudja, de ő neki muszáj tartania a száját, mert a szüleim megfenyegették, hogy ha bármi történik velem azért mert ő nem fogta be a lepénylesőjét, akkor a vérével fizet meg. Kicsit furcsán éreztem magam az [You must be registered and logged in to see this link.] miatt, nyilván ezt ő is érezhette.
- Nem a te falkádból való vagyok. Nightshade vagyok és valóban nem Őrző, hanem vigyázó.- mondom lesütött szemmel. Bár most már valamivel kedvesebben szólt hozzám, mégsem éreztem magam teljesen biztonságban. Amikor kimondta a nevét, minden kétségem eloszlott. Ez az a fiú volt. Vagyis most már inkább volt férfi, mint fiú, de tudom hogy ő volt.
- Ren?- nézek rá kérdőn, de nem mondhattam neki semmit. Ő Bane, én a szüleim is azok voltak. Akármennyire szerettem volna elmondani az igazat, nem tudtam. Miért kell hazudnom? Gyűlölök hazudni. Már éppen mondani akartam az igazi nevemet, majd erőt vettem magamon és a szemébe hazudtam.
- Amanda Blackwood vagyok.- mondom, ismét lesütött szemmel. Nem bírtam ránézni, még a végén rájön, hogy hazudtam neki. Végül erőt vettem magamon, s az arcába néztem. Határozottan ő volt az. Semmit nem változott, csupán a vonásai megkeményedtek, s férfiassá váltak. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Az igazat semmiképpen nem.
- Szép ez a vidék.- töröm meg a csendet végül.

Szúrós pillantást vetettem rá
- Tudom, hogy Vailban vagyok, csak nem tudom, hogy te mennyire tudsz tájékozódni egy olyan helyen, ahol életedben először jársz.- vetem oda neki mérgesen.
- Amúgy meg köszi az infót, de nem vagyok előbbre.- mondom neki, s kezdtem bánni, hogy nem tudok ráülni a számra. Még a végén felbőszítem és komolyan bántani fog.
- Elárulom, hogy fogalmam sincsen, hogy mit keresek itt. A Nightshade falkát elvileg, de ezek szerint rossz helyen kutakodok.- mondom, majd halványan elmosolyodtam. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen, hogy rögtön az érkezésem után elkeveredjek.
-Te csak a területedet védted.- vonom meg a vállam. Nem tudom, hogy itt hogy, s miként folyik az élet, de ezek szerint kell szereznem egy térképet és be kell osztanom, hogy meddig tart a falkám területe. Nem akarok még egy hasonló kellemetlenséget megélni. Nem válaszoltam a következő mondatanira, de amikor újra felnéztem, az arca már igen közel volt az enyémhez, s úgy támaszkodott, hogy ha akartam se tudtam volna elfutni. Rémülten simultam hozzá a fához, éreztem, hogy sarokba szorított.
- Honnan veszed, hogy hazudok?- kérdezem, de h0lye kérdés volt. Olyan közel volt hozzám, hogy szinte éreztem a testéből áradó meleget, de a közelsége nem megnyugtatóan hatott rám, sőt inkább még jobban fokozta bennem a félelmet. Próbáltam kivonni a levegőből egy kis elektromosságot, de itt az erdőben nincs semmi, amiben áram lenne. Az ötlet veszve, ha nekem támad kénytelen leszek közelharccal védekezni.
~ Meg fog ölni. ~ futott át a keserű gondolat az agyamon. éreztem, hogy ennek a találkozásnak nem lesz jó vége. Végül az arcába néztem, s ha már nem tudtam elektromos áramot idézni, legalább a tekintetem rendesen szórta a villámokat.
- Szerinted hazudnék, ha nem lennék rákényszerülve?- emelem meg a hangom dühösen, majd az arcom teljesen megszelídült a következő szavaira. Egy naiv kislány tekintetével néztem rá.
- Csak nem... Trogirban?- csúszik ki a számon. Most írtam alá a halálos ítéletemet. Biztosan tudja, hogy menekültünk és többet nem jöhetünk ide vissza. Ha már ígyis-úgyis meghalok, miért nem tálalhatok ki neki?
- Emlékszel Tatjana Wolfra? Lehet, hogy Tatjana Wolf és Amanda Blackwood ugyan az a személy? Tök mindegy nem? Ígyis-úgyis meg fogsz ölni.- mondom neki ördögi mosollyal. Nem érdekelt ha őrültnek hisz vagy valami. Elgondolkoztam egy pillanatra azon, hogy mennyivel lehet nálam erősebb. Fogalmam sem volt róla... csak arról, hogy nem adom könnyen magam. Egy pillanatig még némán gondolkodtam, majd döntöttem, s ellöktem magamtól. Minden erőmet belesűrítettem ebbe a mozdulatba, majd kilőttem és beljebb futottam. Nem érdekelt, hogy merre megyek csak az, hogy el innen, a lehető legmesszebb. Ren hamarosan követni kezdett, hallottam, ahogyan végigcsörtet az erdőn. Nem jutottam messzire, hamar a földön kiterülve tsláltam magam, egy másik testtel a nyakamba. Lehunytam a szemem, s vártam, hogy feltépje a torkomat azokkal a hegyes fogakkal.

Nem is tudom, hogy fordult meg a fejemben az, hogy talán esélyem lenne a Bane falka alfája ellen. Pillanatok alatt árt utol és lökött földre, de csak gyengéden. Azonnal visszaváltozott emberré, majd kezet nyújtott nekem. Pár pillanatig gondolkodtam, hogy vajon elfogadjam-e, aztán úgy döntöttem, hogy ha ártani akarna nekem, akkor már megtehette volna, amíg a földön voltam. Szó nélkül hallgattam a mondandóját, majd mikor biztosra vettem, hogy nem akar megölni, - legalábbis most még nem, - akkor szólásra nyitottam a számat.
- Rendben elmondhatom, mi miért történt, de előtte meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek.- mondom, bár miután jobban belegondoltam, ilyet nem kérhetek tőle. várakozón pillantottam rá, majd tisztes távolságba tőle, leültem a fára, amit kinézett magának.
- Rendben. Akkor kezdjük azzal, hogy hogyan szólíts. Itt most hívhatsz Tatjana-nak vagy Tatunak, ahol nem hallja senki. Minden más helyen Amanda, vagy Amy.- mondom nyomatékosan.
- Igen, Bane voltam. Gondolom nem vagy azzal tisztába, hogy miért jöttünk el, mert akkor tudnád, hogy miért léptem át. Pontosítok. El jöttek, mert akkor én még nem voltam. Menekülniük kellett, de én se tudom, hogy mit követtek el. Trogirba mentünk. De ezt eddig tudtad.- mondom, majd felhúztam az egyik csinos ívű szemöldökömet. Nem tudtam miként fogadja a hírt, hogy egy menekült vigyázó pár sarja vagyok.
- Ott igazából bezárva tartottak. Az udvarig mehettem ki. Gondolom nem tudod, hogy ez milyen érzés, te nem élhetted át. Aztán jöttek a tinédzser kori lázadásaim, pasik, barátok, minden. Megjegyzem, hogy ők nem tudom hogyan gondolták ezt az egészet, mert tiltották, hogy emberekkel vegyüljek. Akkor csináltattam ezt is.- mondom, majd kibontottam a ruhám fűzőjét, amit a hasamon meglazítottam, hogy a piercingem láthatóvá váljon. Hamar visszakötöttem, jó erősre húzva a fűzőt, s tovább meséltem.
- Tudod, volt is ebből egy vitánk, amibe most nem mennék olyan mélyen bele, ha nem baj, de az után döntötték el, hogy ide küldenek. Rajtad kívül csak egy ember tudja, hogy ki vagyok, a nagymamám barátnője. Biztosan ismered névről, azt mondják nagy szava volt a falkában. Cecill Wolfnak hívták.- szándékosan használtam múlt időt, mivel már elhunyt a nagymamám, s egyszer sem láthattam, sajnos.
- Valami nagy dologról lehet szó, ha nem engedték, hogy a Bane falkába menjek vissza. Annyit mondtak, hogy kerüljelek titeket messzire, mert mind meg akartok ölni.- mondom, majd kifürkészhetetlen tekintettel néztem rá.
- Ha meg akarsz ölni, vagy feladni a falkának itt a remek lehetőség. Elfutni nem tudok, a képességemet sem tudnám használni, mert itt nincs semmi, amiből elektromosságot tudnék kivonni.- vonom meg a vállam, úgy beszélve az életemről, mintha egy zsák krumpli lenne.
- Hány éves vagy Ren?- teszek fel egy apró kérdést. Olyan tizenkilencre saccoltam volna. Vagy nem is tudom mennyinek, nálam idősebbnek. Várakozón néztem rá, vártam a válaszait.

Megnyugodtam, amikor azt mondta, hogy nem akarnak megölni. Miért is nem gondoltam rá, hogy csak az aggódó szülő beszél belőlük?
- Azért megmaradok az Amandánál, ha már ennyit sz@rakodtak azzal, hogy minden tökéletes legyen.- mondom, s forgatni kezdtem a szemeimet. Egy kicsit dühös voltam rájuk, fel is pattantam ültömből, hogy kiadjam magamból.
- Istenem, hogy tehették meg azt, hogy ide küldenek akár akarom, akár nem, de semmiről nem világosítanak fel? Sőt, ami azt illeti még riogatnak is.- mondom lekezelő hangon. Még soha nem beszéltem így róluk, de most nagyon pipa voltam, annyira, hogy még a könnyeim is kicsordultak. Mégis mit hittek? Hogy ha félelemben élem le a rám kiszabott időt, akkor jobb lesz nekem, mert szabadon mászkálhatok? Jó volt sírni egy kicsit, legalább kiadtam magamból a feszültséget, amit a szüleim dumája keltett bennem.
- Szóval akkor itt senki nem fog bántani. Remek. Jó tudni, miután azzal riogattak, hogy ha összefutok egy... egyel a te falkádból akkor halál fia vagyok.- letöröltem a fekete nedves csíkokat az arcomról, legalábbis csak próbáltam, de csak még jobban szétkentem. Hagytam a fr@ncba, nem érdekelt az egész.
- Jó neked, te legalább tisztába vagy azzal, ami itt folyik. Amúgy majdnem egykorúak vagyunk, csak én pár hónappal idősebb, de gondolom ez nem számít.- vonom meg a vállam. Amikor felajánlotta, hogy elkísér a Nightshade területekre, akkor felettébb megörültem neki. A mosolya engem is mosolygásra késztetett, de nem olyan szikrázóra, mint amilyen az övé volt.
- Igazából, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy mi a cím. Csakannyit tudok, hogy a birtokot átnevezték Blackwood birtokra, s a nevemre íratták. Bocsi, amiért ennyire nem tudok semmit, de mással voltam elfoglalva amikor ezekről a dolgokról beszéltek nekem.- mondom, s ez igaz is volt. Még mindig bántam, hogy lebuktam az eltitkolt pasimmal, nagyon hiányzott Dan. Szerettem. Tényleg, nagyon szerettem. Miközben megindultam Rennel, azon gondolkodtam, hogy miről beszélgethetnénk. Elvégre ő egy Alfa, én meg egy elveszett kis lányka vagyok, akit elszigeteltek innen.
- És mit csinálsz, amikor nem a területedet őrzöd?- teszek fel egy apró kérdést. Mivel gyalog indultunk útnak, nem tudom mennyi idő lehet odafele, de ebben a rémes cipőben kibicsaklott a bokám, s elestem, bele a legnagyobb sárba
- Ó b@sszameg!- kiáltok fel dühösen. A bokám sajgott, azt se tudtam, hogy fel tudok-e állni, nem, hogy továbbmenni. Renre pillantottam, mivel mozdítani se tudtam a lábam.
- Most mi lesz?- a hangom remegett, szégyelltem magam, amiért nem figyeltem és ilyen béna voltam.
// Nightshade-k területei/Házak/Amanda Blackwood birtoka/Nappali//