Folyó

A kristálytiszta folyóban nem csak pár hal úszkál, akár még néha farkasokat is láthatunk benne mártózni, főleg ha épp melegük van.

Rohantam, ahogy csak tőlem telt, szinte repültem. Úgy szeltem át a sűrű, szinte átjárhatatlan erdőt, mint kés a vajat. A szabadságérzet olyan szívdobogtató volt, mint vadnak a kopók csaholása. Az ég felé emeltem fejem, és egy jólesőt vonyítottam. Az utóbbi napokban többet voltam farkas alakban, mint ember alakban, mindig is jobban szerettem azt, csak eddig titkolnom kellett nevelőapám előtt. Hirtelen megálltam, mert elfogyott mancsom alól a talaj. Egyenesen a folyóba gázoltam, elzavarva ezzel a körülöttem lévő halakat. Kihasználva, hogy nyár van, belevetettem magam a folyó közepébe, hogy lehűtsem magam.
Mint egy bolond kölyök, játékosan halakra vadásztam, de nem különösebben foglalkoztam ezzel, mert nem volt senki, aki láthatná. Talán néhány kíváncsibb madár, vagy erdei állat merészkedett közelebb. Ugyan nem láttam őket, hallottam, ahogy az avarban matattak, és éreztem a szagukat. Az erdő nem is olyan félelmetes, ha nem fókuszálunk arra, milyen valójában. Tudtam akármikor találkozhatok egy őrzővel, vigyázóval, esetleg egy másik farkassal. Emberek aligha mernek bemerészkedni a vadregényes erdőbe.
Szomjamat a folyó friss, tiszta vizéből oltottam. A bugyuta játszadozástól, pedig éhes farkas lettem, csak, hogy éljek a kifejezéssel. Úgy emlékszem otthon, kajából egy kis hiány van, a közértbe is le kéne majd ugranom. Na meg egy lakótársat is kéne kerítenem, mert nem vagyok annyira vastag, hogy fenntartsam a házat a szinte semmi fizetésemből. A lakótársam két napja költözött ki, azóta dolgozok, mint az őrült, hogy ki tudjam fizetni a rezsit. Pech, de ez van, ezt kell szeretni. Szeretem azt a házat. Remélem a feladott hirdetés megteszi, majd a hatását, és hamar akad egy kósza emberke.
Egy apró nyuszika esett áldozatomul, és jól is laktam vele. Ahogy néhai mostohaapám mondaná, annyit eszek, mint egy veréb. A folyóban kötöttem ki újra, de ezúttal már emberi alakomban. Vártam, dehogy mire, azt még magam sem tudom, talán csodára.
Kisebb nagyobb zajokra felkaptam a fejem, és füleltem, néha a levegőbe szippantottam. Fél óra elteltével, kikászálódtam a folyóból, és megindultam hazafelé.

//Külváros/Turner birtok/Nappali//