Chris szobája + erkélye (emelet)

Tárgy: Chris szobája + erkélye (emelet) Szer. Aug. 08, 2012 12:01 am

[You must be registered and logged in to see this image.]

Vendég

A fene gondolta volna, hogy én, Rebeca Wilkinson egy napon, önszántamból és nem kényszerítve, de még együtt fogok nevetni egy vérfarkassal. És most mégis így történt.
Chris visszaadta a tőrömet, majd végigvezetett a házon.
Nem volt nagy, de kellemes és otthonos. És ezt nem lekicsinylően gondolom, mert most őszintén, ki a fenének kellene egy olyan baromi nagy kúria, mint az enyém... Hogy őszinte legyek, épp ésszel még bele sem gondoltam, hogy vajon mennyi időbe tarthat míg az a házat elejétől a végéig kitakarítom...
Közben gondolkodtam azon, amit mondott a vérfarkassá válásáról, arról, hogy nem csak az apja hibája, a vérfarkasok szaglásáról és a többi. Hirtelen rájöttem, hogy nem csak a vérfarkasokról van még mit tanulnom, de az emberekről is.
Feltűnt, hogy az anyjáról nem mond semmit, szóba sem hozza, ezért én jótékonyan nem kérdeztem róla semmit. Elvégre nincs hozzá közöm és ezért nem is szükséges, hogy mindent tudjak róla.
Mikor elmentünk az öccse szobája mellett, Dan pont kijött és vetett rám egy újabb aranyos vigyort.
- Maradhatsz Beca? - kérdezte barátságosan.
- Igen, köszi. A bátyád volt olyan kedves, - itt ránéztem Chrisre és mindketten elnevettük magunkat - és megengedte, hogy itt maradjak az éjszakára.
- Klassz! - helyeselt Dan, majd váltott egy fura pillantást Chrissel, amiről nem tudom, hogy mit is akart jelenteni, de azt hiszem, hogy én egykeként soha nem érthetem meg ezeket az egyszerű testvérek közötti jeleket.
Chris tovább terelt a szobája felé.
Igyekeztem a szoba minden részletét szemügyre venni, elvégre egy szoba igen sokat elárulhat a benne lakóról. Chris szobája rendezett volt, mégis az összhatás rendetlen - szóval egy igazi fiú vagy már férfi (kinek hogy tetszik) szobájában álltam.
- Szép a szobád. - mondtam mosolyogva, tovább forgatva a fejemet, hogy mindent jól megnézhessek magamnak. A "Ki hol aludjon?" problémán jót somolyogtam a nem létező bajszom alatt, majd így szóltam:
- Hát, ha már felajánlottad az ágyat, akkor elfogadom. És nyilván nem foglak kitúrni a saját ágyadból, szóval felőlem aludhatunk egy ágyban. - mondtam minden szerénység nélkül, hiszen volt már fiúm.
Mikor gyorsan átöltözött előttem, el kellett ismernem, - persze csak gondolatban - hogy nem néz ki rosszul. Sőt.
A vicces kérdésén elmosolyodtam.
- Ja, hallod kövér vagy. - mondtam nevetve, majd megkérdeztem. - És éjszakára tudsz kölcsönözni egy elnyűtt, totál tök mindegy milyen pólót alvási célra? - elvégre mégsem akartam vizes cuccokban aludni.

Tárgy: Re: Chris szobája + erkélye (emelet) Hétf. Aug. 27, 2012 3:55 am

Dan is kitámolygott a szobájából, pár szót beszélgettünk, majd egy pillantással jelzett felém. Erre én csak bólintottam, tudtam, hogy mit kell tennem. Felfedeztük, hogy volt a szobám és a könyvtárszoba között egy összekötő járat, ott szoktuk kivinni a vendégeinket. Mert mi nekünk soha semmi kedvünk betartani apánk bugyuta szabályait. Ha már ennyire ügyesen észrevettem azt a járatot, h0lye lennék nem használni.
- Köszi. Minden bútort külön tervező csinált. Apám h0lyesége ez is. Nem bízik abban amit a boltban árulnak. Csoda, hogy nem tart itthon csirkét, nehogy megmérgezzenek minket.- mondom, majd elkezdtem forgatni a szemeimet.
- Reméltem, hogy nem kell a padlón aludnom, még a végén szálka menne a s€ggembe.- jegyzem meg egy félmosollyal. Sértődöttséget tettetem, majd megszólaltam.
- Rendben, ha már olyan kövér vagyok, akkor pólót se veszek fel, had kelljen dagadt, félmeztelen sráccal aludnod.- kacsintok rá. Egy kicsit gondolkozni kezdtem. Nekem van-e elnyűtt pólóm. Nincsen. Mert azokat mindig kidobom. Itthon meg általában melegítő gatyában, ha hűvösebb van akkor még egy pulcsit veszek fel rá. Nem szokásom itthon rossz pólókat viselni.
- Hát elnyűttet nem tudok felajánlani, de ha ez megteszi.- dobok oda neki egy kockás inget majd betolta a sarokba. Kicsit alacsonyabb volt nálam, úgy kellett lenézni rá.
- Helyes lány vagy Beca.- mondom neki, majd megsimogattam az arcát.
- Már amikor nem dühöngsz.- teszem hozzá mosolyogva. Ez igaz is volt, meg nem is. Mert volt benne valami csábító, amikor idegeskedett, de ez mellett elég fárasztóak voltak a dühkitörései.
- Nyugi nincsenek terveim az estére. Általában engedek helyet a nőknek is, hogy eldöntsék azt amit akarnak.- vonom meg a vállam, majd távolabb léptem tőle.
- Elforduljak, vagy maradhatok?- kérdezem, az ingre mutatva. Soha nem tudtam, hogy ilyenkor pontosan mit tegyek. Udvarias dolog, ha a férfi elfordul, de melyik tenné meg? Egyik sem, pontosan.
- Bár nem mintha tudnál újat mutatni. Vagyis lehet, hogy tudsz. Ha három melled van, akkor minden bizonnyal újat mutatsz mert olyat még nem láttam.- jegyzem meg, pimasz módon, majd csibészesen elmosolyodtam.

Vendég

Bár ugyan még nem volt alkalmam tapasztalni, hogy hogyan is viselkedik valaki, mikor szálka megy a seggébe, azért abban biztos voltam, hogy elég vicces.
- Akkor tényleg szerencse, hogy nem kell a padlón aludnod, mert nem szívesen szedtem volna ki azt a szálkát a s#ggedből. - nevettem.
A szobában újra, meg újra körülnéztem, és végülis nem lepődtem meg Chris szavain - látható volt, hogy minden bútora dizájner cucc.
Ebből kiindulva már meg sem lepődtem, hogy Chrisnek nincs egy elnyűtt pólója sem. Ezek szerint csak én szeretek mindent megtartani. Rossz, lányos szokás, na de ez van.
- Tökéletes. - mondtam, miközben elkaptam a kockás inget, amit dobott. - Hogy fogom kibírni? Fúj. - mondtam incselkedve, mikor közölte, hogy póló nélkül alszik.
Mikor megsimogatta az arcomat, elmosolyodtam, de mikor a "dühkitöréseimre" célzott, muszáj volt odaszólnom.
- Menjél már...! - mondtam és viccelődve belebokszoltam a vállába. - Te is normális vagy, ha nem kezdenek kínozni. - utaltam a múltkorira. - Tényleg bocsi. - elhúztam a szám, és beletúrtam a hajamba.
- Nem kell elfordulnod, nem vagyok szégyenlős. - mondtam mosolyogva, majd gyorsan levetkőztem és felvettem a kölcsön inget. A tréfáján tényleg nagyot nevettem.
- Hát te nagyon h0lye vagy! - nevettem teljes szívből.
Közben észrevettem, hogy erkélye is van. Kimentem és ott is körülnéztem. Nagyot sóhajtottam, majd a korlátra könyököltem és figyeltem a várost.
- Itt legalább nem olyan kihalt, mint nálam. - mondtam halkan.

Tárgy: Re: Chris szobája + erkélye (emelet) Csüt. Aug. 30, 2012 9:19 pm

Durcás grimaszt vágtam, mikor a pofámba lökte, hogy nem szívesen szedne ki szálkát a s€ggemből. Persze csak poénból volt az egész.
- Mi az, hogy nem? Én meg már azt gondoltam, hogy leszel olyan kedves és szívesen segítesz egy bajbajutott lényen.- mondom. Direkt nem mondtam ki, hogy vérfarkason, azzal csak felzaklatnám. Kezdem egészen megkedvelni ezt a nőszemélyt.
- Hát, egyszer talán nem halsz bele, hogy egy hozzám hasonló hájfejjel kell aludnod.- kacsintok rá.
- Semmi baj, nem történt semmi. Volt már durvább menetem, például amikor ma elkapott az a szöszi. Hú milyen kis tüzes volt. Persze megint én ittam meg a levét. Már kezdem azt hinni néha, hogy mindig szándékosan engem akar szívatni mindenki.- csóválom meg a fejem. Amikor öltözni kezdett, lezser mosollyal szemléltem meg az elém táruló csodát. Hát igen, jó teste volt, az vitathatatlan.
- Mondták már páran köszönöm.- villantom meg a fogkrémreklámba illő mosolyomat, majd a hifitoronyhoz lépdeltem, s feltettem egy lemezt. Papa Roach volt, az egyik kedvenc bandám. Beállítottam a [You must be registered and logged in to see this link.] a lejátszót, s felhangosítottam, de csak éppen annyira, hogy kellemes legyen. A lány furcsa tekintetére meglepődve néztem vissza.
- Nem szereted a Papa Roach-t? Pedig szerintem menők. Meg ha jól tudom, minden nő állva pisil Jacoby Shaddix láttán, de nyilván tévedek ezek szerint.- vonom meg a vállam mosolyogva.
- Éhes vagy? Mert én igen. Keresek valami délutáni maradékot, mindjárt itt vagyok, rendben?- ezzel otthagytam. Kis idő múlva két hatalmas tál, gőzölgő spagettivel tértem vissza. Mivel nem csuktam be az ajtót, csak behajtottam, s mindkét kezem tele volt, berúgtam a lábammal.
- A mai menü. Remélem ízleni fog, elég jól főz a személyzet.- jegyzem meg, majd egyenesen az erkélyre mentem. Láttam, hogy Beca követ, majd leült, s én az ölébe tettem az ételt. Ez után ereszkedtem le én is mellé.
- És, miért jöttél ide?- kérdezem, két falat között.

Vendég

Figyelmesen hallgattam, ahogy Chris a "szöszi"ről beszél. Biztos voltam benne, hogy a Nightshade falka ifjú Alfájával Calla Tor-al találkozott. Még nem volt szerencsém hozzá, de a fiú elbeszéléséből annyit le tudtam szűrni, hogy nem kell azt a lányt félteni.
Chris benyomott egy zenét, én pedig csendben hallgattam.
- Nem rossz. - állapítottam meg - Igazából mindenevő vagyok, szóval azt sem bánom, ha Britney Spears-t raksz be. - nevettem.
Elgondolkodtam a kérdésén, hogy éhes vagyok-e és rájöttem, hogy igen, éhes vagyok. Farkaséhes. Nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára! Egy napja? Talán.
Nem sokkal később két tányér spagettival tért vissza.
- Hm, fincsi. - mondtam és mosolyogva elvettem tőle a felém nyújtott tányért.
Kimentünk az erkélyre és helyet foglaltunk egy kinti kanapén, mikor feltett egy igen érdekes kérdést.
- Biztos, hogy tudni akarod? - kérdeztem és elhúztam a számat. Nem hiszem, hogy pozitívan reagálna a miértre.
Ez egy őszinte este, emlékeztettem magamat, tehát igazat kell neki mondanom. Előbb ettem néhány falat spagettit, majd vettem egy nagy levegőt és így szóltam:
- Olyan másfél évvel ezelőtt tudtam meg a nagyszüleimtől, hogy mi is történt valójában az apámmal és az anyámmal. Egészen addig úgy tudtam, hogy egy túrabalesetben haltak meg. Aztán, mikor véletlenül használni kezdtem a képességemet, a nagyszüleim úgy döntöttek, hogy elmondják az igazságot. - kifújtam a levegőt. Hogyan folytathatnám? De valahogy mégis el kell mondanom, ha már elkezdtem. Christopher türelmesen várt, végül kiböktem:
- Akkor és ott elhatároztam, hogy bosszút állok. Hogy igazságot szolgáltatok és minden vérfarkast eltörlök a föld színéről. - láttam, hogy elképedve néz rám. - Amit mondtál... hogy az Őrzők már leszámoltak a tettessel... hát, nem így van. A gyilkos minden bizonnyal, még ma is él. Ezt biztosan tudom. - mondtam magabiztosan.

Tárgy: Re: Chris szobája + erkélye (emelet) Hétf. Szept. 03, 2012 2:14 am

Egy hang nélkül hallgattam végig amit mondd. Mégis mit jelentsen ez? Mindenkit meg akar ölni? Engem is? Hát ezért fogadtam be, etettem meg, s altatom majd a saját ágyamban? hirtelen az is eszembe jutott, hogy azért ilyen kedves, mert álmomban akar velem végezni. Távolabb húzódtam tőle, hirtelen hűvössé változott a hangom.
- Hát akkor ezért vagy itt? Meg akarsz ölni? Engem is?- kérdezem óvatosan. Biztos vagyok benne, hogy nem tett le a céljáról. Érdekes életcél mondhatom. És még a vérfarkasokra mondják, hogy csak a gyilkolásra hajtanak. Szánalmas.
- Honnan tudod? Talán sejted, hogy ki volt a gyilkos? Az Őrzők ezt nagyon szigorúan veszik. Nem halandót megölni főben járó bűn, amit halállal bitorolnak. Persze néhányan megszöknek, de hamar megtalálják a gyilkolót. Szerinted ha ez nem lenne, akkor mégis milyen világot élnénk? Szabadon gyilkolászna mindenki mindenkit, s egyszerűen elfogynánk. Nagyobb lenne a halálozások száma, mint a születéseké. Ezért is vannak Őrzők, valakinek rendben kell tartania a népet.- magyarázom neki. Ha azt gondolta, hogy kiskéssel gyilkolászhatja le a világban az összes vérfarkast, akkor egy idióta. Mégis ki az a szerencsétlen, aki hagyná, hogy megöljék? Előbb kerülne ő a földre, minthogy elbánjon egy vérfarkassal. Velem se bírt el, pedig én még csak egy kölyök vagyok.
- A vágyad amúgy se teljesülhetne, mert szerintem az első ilyen eset után elkapnak. Hidd el, a javadat akarom. És abba még bele se gondoltál, hogy ha egy idősebb vérfarkast ölsz meg, akinek lehet, hogy pici gyerekei vannak, elveszed az apjukat? Ha ezt tennéd, csak szörnyeteggé válnál, tudod? Ugyan olyan lennél, mint az, aki megölte a szüleidet.- mondom neki, hogy észhez térjen. Én se vagyok egy mintagyerek, de talán még egy kicsi szívem van. Bevallom, hogy nem a gyerekekért aggódok, akik apjukat vesztik, hanem ezért az ostoba libáért. Teljesen tönkre akarja tenni az életét? Én figyelmeztettem. Ennél többet nem tehetek. Nem csavarhatom ki a kést a kezéből, vagy nem szegülhetek az egész falka ellen. Tovább folytattam a falatozást, s vártam, hogy mondjon valamit.

Vendég

Csendben hallgattam, ahogy Chris leszid. A spagettit csak turkáltam a villámmal - teljesen elment az étvágyam.
Bár úgy tűnt, hogy nem igazán figyelek a vérfarkasfiúra, minden szavát kíváncsian hallgattam. Megértettem, hogy felháborodott, elvégre így kimondva, hogy mit is tervezek, képtelenségnek tűnt az egész, egy hatalmas nagy ökörségnek, amit egy kisgyerek talál ki, nem egy felnőtt nő.
- Nem akarlak megölni. Én... - sóhajtottam és felnéztem az égre, ahol megannyi csillag ragyogott - Én ezt roh@dtul nem gondoltam át. - fölálltam a kanapéról, leraktam a spagettis tányért az előttünk lévő asztalra, majd összefont kézzel a mellem előtt odaléptem a korláthoz és nagyot sóhajtottam.
- Én egyszerűen bosszút akarok. Bosszút. Semmi mást. - mondtam keményen, majd élesen beszívtam a levegőt - Nem tudom elmondani, hogy mennyi érzés kavarog bennem, amikor a szüleimre gondolok. Úgy érzem, hogy a név és a vér kötelez, azonban... igazad van. Nem akarok egy kegyetlen szörnyeteg lenni. De igazságot akarok. Mert a mai napig nem kaptam meg. - mondtam a végén már rekedten. Éreztem, hogy az arcomon végigfut néhány könnycsepp. Gyorsan letöröltem őket, de hiába; azok csak jöttek - és jöttek a szememből. Nem akartam, mégis sírni kezdtem.
Ez nem csak egy egyszerű őszinte este, hanem egy olyan est, amikor mindenkiről lekerül az addig viselt álarc.

» Ren szobája (emelet)
» Daniel szobája (emelet)
» Amanda szobája (emelet)
» Lilly szobája (emelet)
» Wiliam és Linda szobája(emelet)