Nappali

- Az lesz az.- mondom Rennek, egy sóhaj kíséretében. Lilly a bejáratit ismét nyitva hagyta. Remélem nem rabolnak ki minket, mert akkor nagyon dühös leszek.
- Hányszor mondtam, hogy ha elfelejti becsukni az ajtót, akkor vegyen be egy szem Cavintont, hogy ne menjen ki a fejéből. Ha kirabolnak minket, az is az én gondom lesz.- mondom, miközben a szemeimet forgattam. Legalább Rennek nem kellett a kisujját sem mozdítania ahhoz, hogy kinyissuk az ajtót. A nappali felé indult ruganyos léptekkel, csakhogy Lilly ott terpeszkedett a kanapén. Elkerekedett szemekkel nézett ránk, magyarázatot várt.
- Szólhattál volna, hogy idehozod a pasidat, mert akkor elmegyek a mai napra, s csinálhattok amit csak akartok.- mondja. Nagy bosszúságomra elpirultam, majd hangosan felvihogtam.
- Ez tényleg nem az, aminek látszik. Rennel csak összefutottam. Megrándult a bokám és elhozott ide. Eltévedtem.- mondom el neki az igazat, kihagyva azt a részletet, amikor megpróbáltam elfutni az Alfa elől.
- Nos akkor ha neked és a Bane falka drága Alfájának segítségére lehetek, csak szólj.- mondta, s felállt.
- Örülnék, ha hoznál nekem egy melegítőt.- mondom, várva egy megjegyzést a mai fiatalok viselkedéséről. Csak néhány érthetetlen szót motyogott, de semmi jót nem néztem ki abból amit mondott.
- Begyepesedett vénasszony.- dörmögöm az orrom alatt.
- Mit mondtál?- kérdez vissza csípőre tett kézzel.
- Semmit Lilly.- mosolygok rá bájosan. Ezzel igen felhúztam az agyát, csak úgy csapkodta a lábait. Ren gyengéden letett a kanapéra, fel sem tűnt, hogy eddig egy szót sem szólt.
- Könnyebb dolgom lenne az öreglány nélkül.- mondom, s ismét forgatni kezdtem a szemeimet. Elhatároztam, hogy legközelebb bezárom ebbe a rOhadt házba. Akkor senkinek nem megy majd az idegeire.
- Amanda úgy nézel ki, mint egy közönséges örömlány.- ismétlem a szavait magas hangot megütve. Ekkor éreztem, hogy valaki az arcomba vág egy szürke Adidas melegítőt.
- Köszönöm Lilly.- mondom fagyosan, összeszűkült szemekkel. Végre eltűnt. Ennél a nőnél mindenki jobb társaság.
- Tényleg úgy nézek ki, mint egy Qrva?- kérdezem Rentől aggódva. Bár nem hiszem, hogy megmondaná, ha ezt gondolja. Pár percig tétováztam, majd nekiálltam levetkőzni. Biztos vagyok benne, hogy látott már fehérneműs lányokat, nem én lennék az első ilyen akit megpillant. Mégis zavart a pillantás, amivel végigmért.
- Ne nézz már ennyire!- szidom meg mosolyogva. Tényleg gyűlölöm a pasik pillantását, amikor egy csaj éppen öltözködik. Gyorsan magamra kaptam a nadrágot, meg a cipzáros pulóvert, hogy ne nagyon legyen ideje leskelődnie. Nem érdekelt ha tiszta mocsok lesz a ruhám, létezik mosógép is a világon.
- Hát ez lenne a ház ahol élek.- mondom röviden, mosolyogva.

Amikor Ren azt mondta, hogy csak jót akar nekem ez a hárpia, akkor gúnyos mosoly szaladt az ajkaimra.
- Persze, addig volt velem kedves, amíg meg nem látott. Azóta csak belém köt, miszerint olyan vagyok, mint egy Qrva.- mondom dühösen. Amikor a kérdésemre nem kaptam egyenes választ, egy határozott nemt vagy igent, akkor egy kissé elszomorodtam. Szóval Ren is úgy gondolja... talán.
- Legeltesd a szemedet máson!- mondtam nevetve, majd finoman vállba taszítottam.
- Csak ketten lakunk itt, nagy szerencsétlenségemre.- húzom el a számat. Utálom, amikor beleszólnak az életembe, vagy amikor belém kötnek. Ez meg állandóan azt csinálja.
- Menj nyugodtan, elleszek.- mondom, majd mikor leírta a számát, igen meglepődtem. Ezt nem a lányok szokták? Mindegy, legalább ha szükségem van egy kis társaságra, akkor már lesz kit keresnem. Amint felállt, eldőltem a kanapén, s elköszöntem tőle.
- Szia, és köszi.- villantok rá egy tisztességes mosolyt, mert azt még nem kapott tőlem a mai nap folyamán. Amint elment, bekapcsoltam a tévét, de nem nagyon érdekelt a műsor, amiről éppen szó volt. Egyre csak Renen járt az eszem. Ez csak a sors fintora lehet. Egy dolog, hogy megtaláltam meg minden, de mi szüksége lesz rám, vagy esetleg fordítva az életben
- Elment a szépfiú? Igazán fess úriember, nagyon nagy kár, hogy nem lehet köztetek semmi, ha már annyira tetszik neked, hogy a karjában cipelteted magad.- mondta Lilly gúnyos hangon.
- Ide figyelj! Ha még egyszer, csak egyetlen utalást is mersz tenni arra, hogy egy r'ngyó volnék, esküszöm kidoblak innen. Ez az én házam, nekem vették a szüleim! Mégis mit képzelsz, mit engedhetsz meg itt magadnak?- mondom neki, a végén már dühösen kiabálva. Tényleg képes lettem volna kidobni.
- Amúgy se lenne semmi, mert biztos vagyok benne, hogy a gothokra nem bukik.- jegyzem meg dühösen.
- Jaj drágám nem úgy értettem! Reiner három hónap múlva veszi feleségül Calla-t. Szóval jobb lenne ha nem rondítanál bele szerelmükbe.- mondja a nő, csak azért, hogy felhúzzon.
- Takarodj a szemem elől! Vagy esküszöm kidoblak innen! Ez az én házam, és azt teszed itt, amit mondok!- kiabálok. Még egy szó és komolyan felállok és kipenderítem innen
- Nekem már pedig nem fog parancsolni egy taknyos 17 éves perszóna.- mondja. Csak nem bírja befogni. Felálltam, s az ajtóhoz bicegtem.
- Nem fog? Akkor lehet menni.- mondom, s szélesre tártam előtte bejáratit. Legnagyobb meglepetésemre felviharzott az emeletre, s egy megpakolt bőrönddel jött le. Felhúzott orral vonult el előttem, mire én csak becsaptam utána az ajtót. Előkaptam a mobilomat, s a számra írtam egy sms-t, amit Ren leírt a papírra:

Szia, Amy vagyok. Tévedtem amikor azt mondtam, hogy csak ketten lakunk itt, ebben a házba. Már csak egyedül vagyok. Szóval akkor jössz amikor akarsz, senki nem fog érte cs€szegetni.

Elküldtem az sms-t és úgy döntöttem alszok egyet erre a mai napra. Mikor már teljesen kipihentem magam, kinyitottam a szemem és megpróbáltam a lábam. Mintha nem is rándult volna meg, egyáltalán nem fájt. Sétálni akartam egy kicsit, de kereste egy térképet, hogy nehogy megint eltévedjek. Azért ez nem Trogir, itt másképp mennek a dolgok. Elmentem lezuhanyozni, élveztem a pillanatot, hogy nincsen itt ez a banya. Hamarosan úgyis vissza fogja magát könyörögni. Lezuhanyoztam és felvettem egy fekete ruhácskát, hozzá egy bakancsot, majd útnak indultam.
// Kavarog valamerre //