Könyvtárszoba

Semmi kedvem nem volt, ahhoz, hogy az ajtón keresztül jöjjek, azért felmásztam a ház falára, egyenesen be a számomra legkedvesebb helyiségbe, ami nem más, mint a könyvtárszoba. Mindig is nagyon szerette olvasni, művelt férfi vagyok, ezt elmondhatom magamról. Párszor megcsúsztam, de szerencsére mindig sikerült visszahoznom magam rendes állásba. Ebből a magasságból leesni, lehet végzetes lett volna. A felső ablakot mindig nyitva hagyom, normális embernek eszébe se jut betörni egy nagy házba, mivel sokan tartanak fegyvert vagy hasonlót. Nagy nehezen bemásztam az ablakon, vagy fél órámba telt mire összekapartam magam. Igazából nem is bemásztam, hanem inkább beestem, de ez tök mellékes. Annyira megörültem az otthon biztonságának, hogy képes voltam megcsókolni a padlót. Jézusom, ez nagyon nyálas. Igazából megmondom őszintén, hogy örültem annak, hogy hazatértem. Egy Őrzővel kikezdeni soha nem mondható éppen szerencsés dolognak, de igen, ez van. Én már csak ilyen vagyok, mindenkinek verem a mellem. Ekkor kaptam el egy beszélgetésfoszlányt. Dan volt az egyik, a másik meg egy nő. Nem értetem, hogy miről van szó,de eléggé megörültem annak, hogy egy nő is a házban van. Legalább lesz kivel szórakoznom. Hamarosan Dan a sajátos módján ordított be, hogy vendégünk van, és az ajtó is hamar kinyílt. Gondoltam, hogy nem valami ízléses dolog, hogy én a földön fetrengve várom ezt a szerencsétlen lányt, ezért összekaptam magam és nagy szenvedések közepette lesétáltam a lépcsőn. Na és ki volt velem szemben? Rebeca. Azt hittem, hogy felrobbanok. Ha valakihez most nem volt hangulatom, az ez a liba.
- Hát te?- kérdezem felhúzott szemöldökkel, a lehető legridegebb hangomon.
- Ha belém akarod állítani a csini kis tőröcskédet, akkor tedd meg nyugodtan, egy csöppet legyengültem. Összefutottam egy Őrzővel.- jegyzem meg, majd a szakadt ruháimra és a véres számra mutattam. Érdekesen festhettem. A térdemen a nadrág kiszakadt, az arcom koszos volt, na meg az egész testemet vér borította.
- Miben lehetek a szolgálatodra?- kérdezem, majd az egyik fotelhoz sántikáltam. Leültem, majd intettem neki is.
- Foglalj helyet kérlek.- mondom neki, türelmet erőltetve magamra.

Még ő kérdezi, hogy hát te? Komolyan mondom, megbolondít ez a nő! Talán itt lakok! És hamarosan még a ház ura is én leszek. Nem elég, hogy ide állít, még kérdezősködik is? Ma este én vagyok a parancsnok, mert az én területemen vagyunk. Jobb ha ezt nem felejti el, mert talán baja esik a kis csinos pofijának. Talán majd egy csúnya vágás fogja elcsúfítani...
- Itt lakok, ha megengeded szépségem.- vetem oda neki dühösen. Utálom ha ilyen velem valaki. Főleg, hogy megmentettem attól, hogy az erdőben ragadjon és egy Őrző találjon rá.
- Nekem semmi bajom nincs az Őrzőkkel, de eléggé megvadulnak, ha a területükre be teszed azokat a csini kis virgácsaidat. Szó szerint vadállattá változnak. Nem is értem, hogy miért a vérfarkasokkal van bajod, amikor az Őrzők jóval veszélyesebbek. Én nem gyilkolok le mindenkit aki az utamba kerül. Van aki megteszi, de én nem. Nem mocskolom be a nevemet.- mondom neki, majd kihúztam a tőrt a fotelból. Nem a nevemen szólított, hanem a fajtámon. Ezen csak mosolyogni tudtam.
- Ülj le, ne akarj visszaélni a vendégszeretetemmel. Amúgy is beszélni akarok veled.- parancsolok rá. Hamarosan elregélte, hogy mit is akar, majd meggyógyított.
- Köszönöm, bár ez feleslegesnek bizonyult egy kicsit, mert pár óra alatt nyoma se lett volna egyetlen karcolásnak sem. De azért tényleg köszi, legalább nem fognak órákig fájni a sebeim.- mosolygok rá olyan kedvesen, ahogy csak tudok. Hamarosan felkeltem és lassan fel, s alá kezdtem el sétálgatni a szobában.
- Szóval... szállás kéne. Tudod eddig is nagyon kegyes voltam veled, mert amikor felhúznak, mindig átváltozok és amikor tényleg elborul az agyam akkor simán hallgatok az ösztöneimre és oda megyek, ahol életet érzékelek. Ez egy olyan állapot, amiben nem józan az ember és nem tehet semmit az ellen, hogy egy vadállat.- magyarázom neki.
- Persze nem sok kellett ahhoz, hogy apró darabokra szedjelek, de mégis az ellenkező irányba futottam. Magyarul annak ellenére, hogy te bántottál, én még se csináltam veled semmit. Most meg ide jössz, hogy szállás kéne. Annak ellenére, hogy utálsz, bár nem tudom miért, elvárod, hogy befogadjalak? Nem félsz attól, hogy bántani foglak? Ez az én felségterületem, szóval akár meg is ölhetlek szívem.- mosolygok rá a lehető legszexibb mosolyommal.
- De tudod, nem foglak bántani, s maradhatsz. Egyetlen egy feltétellel. Ha befogod a pici szádat arról, hogy mik vagyunk. Dan ember, szóval ő nem tudhat arról, hogy vérfarkas vagyok. Lehet, hogy éppen hallgatózik, ezért halkan kell lennünk.- mondom neki.
- Beszéljünk is meg pár dolgot, utána megmutatom a házat. Én kérdezek, te felelsz. Első kérdésem: mi bajod velem? Nem bántottalak soha, ha jól emlékszem. Ha előző életemben megöltelek, akkor elnézést, nem volt szándékos. Na meg arról én nem is tudhatok, hogy a lelkem mit tett egy másik ember testében.- mondom gunyoros hangon, majd vártam a válaszára.

- Elhiszed, hogy pont lesz@rom azt, hogy kivel mikor találkozol? Itt maradhatsz egy éjszakára, örülj ennek, többet nem nyújtok neked.- mondom neki megvetéssel a hangomban. Nem érdekelt a kis élete, engem az érdekelt, hogy olyan szemétláda velem. Ez egy olyan dolog, amit nem tudok elviselni. Olyan leszek vele, amilyen ő velem.
- Akkor gondolom vele alszol, mert nincsen vendég szoba. Felesleges. Soha nem jön hozzánk senki, és általában turistákat nem engedünk be a házunkba. Apám így is le fogja szedni a fejem amiért beengedtelek.- sziszegem, hogy érezze, mekkora kockázat az, hogy itt van. Megint én fogok pórul járni azért, mert Dan annyira emberi. Ami logikus, mert végtére egy ember.
- Szóval remélem, hogy ma az öreg nem jön haza, mert akkor megint én fogok f@szolni.- forgatom a szemeimet.
- Ha ennyire kÜcsögnek tartasz, akkor bolond vagy, már bocsi. Épp, hogy nagyon is elnéző vagyok veled szemben, pedig mindenért hisztizel. Utálom ha hisztiznek. Fúj.- húzom el a számat undorodva. Ezzel is érzékeltetni akartam, hogy mennyire irritál a jelenléte.
- És amúgy, ha úgy vesszük én is csak egy kamasz vagyok, mert csak egy évvel vagyok idősebb a drága Alfádnál.- mondom. Amikor a szülős részhez ért, hirtelen a hangulatom átment szomorúba. Egy kicsit megértettem, mivel nekem se voltak szüleim. A kezemet a vállára tettem, majd így szóltam.
- Nekem sincsenek szüleim. Anyám meghalt, apám elvette az életem.- mondom, majd lesütöttem a szememet. Igen, ez volt a remek megfogalmazás. Apám elvette az életem. Lehetnék tudatlan ember. Egy kicsit irigyeltem is Dant, amiért nem is sejti, hogy milyen világban él. Én is vissza akarom kapni ezt a tudatlanságot. Gyakori, hogy az ablakon mászok be idfe, mert nem akarom, hogy az öcsém meglásson, s megsejtse, hogy mi vagyok. Nem szabad megtudnia semmit. Pedig ő az egyetlen ember, akinek elmondanám az igazat magamról. Ehelyett nézem ahogy tönkre fog menni. Vagy belőle is vérfarkas lesz. Inkább haljon meg, minthogy átváltozzon. Bár ha elég erős az immunrendszere akkor leküzdheti a fertőzést, de ennek nagyon kicsi az esélye.
- Köszi. Ez az én birodalmam, mindig itt vagyok szinte. A családom be se teszi ide a lábát, tudják azt, hogy akkor vonulok el, amikor magányra vágyok.- árulok el egy apró, ártalmatlan infót.
- Sajnálom ami a szüleiddel történt. Komolyan átérzem a helyzetedet. De azt szeretném, ha nem engem büntetnél meg. Nem az én hibám, hogy egy idióta kinézte őket magának. De bátor lehetett, mivel meg mert ölni nem egy, hanem kettő Vigyázót. Tudom, hogy ez nem vigasztal, de ő már megkapta a méltó büntetését. Az Őrzők ezt szigorúan kezelik, s mi ránk nagyon odafigyelnek.- jegyzem meg halkan.
- Én még nem öltem meg senkit, nem volt hozzá bátorságom. Bár nem hiszem, hogy nagy veszteség lennék, ha lecsapnák s fejemet, nem hiányoznék senkinek.- jegyzem meg vállvonogatva. Talán még Dannek sem, pedig mindent megteszek azért, hogy legalább ő biztonságban legyen.
- Megmutassam a házat?- kérdezem, de csak azért, hogy témát váltsak. Elhúztam a kezemet a válláról, majd elfordultam. Nagyon mélyen, egy rég elfeledett seb szakadt fel bennem.

A pocskondiázását szem-forgatva hallgattam. Inkább nem reagáltam rá, nem lett volna értelme - inkább hagytam, hogy dühöngjön.
- Nem szoktam hisztizni. Azt hiszem enyhe fogalomzavarban szenvedsz. - ezt már én sem hagyhattam szó nélkül. Nem szokásom hisztizni, sőt mi több, ez a tevékenység fénymilliókra állt tőlem.
Amikor a szüleimről beszéltem neki, hirtelen - még engem is meglepve - kedvesen szólt hozzám. (Bár ha jobban belegondolok, amilyen a fogadj isten, olyan az adjonisten... valahogy így szokták mondani, azt hiszem...) Az egyik kezét a vállamra tette. Ez kifejezetten kedves gesztus tőle és én nem láttam értelmét elhúzódni.
Amikor a szüleiről mondott néhány szót, éreztem, hogy elég fájdalmas róluk beszélnie. És mikor az apjáról ejtett el néhány szót elkerekedett a szemem. Villámgyorsan vágott az eszem, hogy mit is értett az alatt, hogy "apám elvette az életem".
- Úgy érted, hogy... Azt akarod mondani, hogy az apád volt az aki... - nem bírtam folytatni. Mélyen belenéztem a szemébe és kiolvastam a választ.
- Ez... ez szörnyű! Hogy tehetett ilyet veled? Hogy tehetett... azzá? - mondtam együttérzéssel a hangomban - Pont az apád... - azt hiszem, hogy félreismertem Christophert. Ő egyáltalán nem rossz ember, de az apja! Az annál inkább! Hogy tehet egy szülő ilyet a saját gyerekével?!
Egyszerre túl sok vér tódult a fejembe és csengni kezdett a fülem. Közben azért figyeltem a fiúra, aki elmondta, hogy a könyvtár a legkedvesebb helye ebben a házban, és hogy rajta kívül senki nem jön be ide.
- Akkor akár itt is aludhatnék, nem? Itt a könyvtárban. Ide rajtad kívül senki nem jön be, te mondtad. Akkor nem lenne baj az apáddal. - ajánlottam kedvesen. Ezek után már tényleg nem akartam, hogy miattam legyen baja ennek a fiúnak. Azt hiszem, hogy egyikünk sem akart ujjat húzni az apjával.
- Ha nagyon szeretnéd.... és csak akkor, ha nem tölt majd el félelemmel, hogy én kívülről ismerem a házad, míg te eddig csak a kertemet és a nappalimat láttad. - mondtam immár minden ellenségeskedés nélkül, mosolyogva.

Csak lehajtott fejjel hallgattam ahogyan hitetlenkedik. Nem tudtam mit mondani, amikor szóhoz jutottam, akkor megemlítettem egy apró részletet.
- Igazából, kicsit az én hibám volt. Mert ha nem vagyok bolond és nem megyek ki este, akkor nem harap meg. És akkor nem teszem azt amit tettem.- mondom. Magyarul ha apám bírt volna magával, akkor nem leszek vérfarkas és anyám még mindig élne. Láttam, hogy kicsit szédelegni kezd, majd védelmezően megfogtam a karját.
- Jól vagy? Nehogy a karomba ájulj itt nekem.- mondom, biztos kézzel tartva, hogy talpon tudjon maradni. Mikor már nem szédelgett kivettem a tőrt az övemből, s vissza adtam neki.
- Gondolom nem fogod ellenem használni.- jegyzem meg cinkos mosollyal.
- De ha meg is próbálod, figyelmeztetlek, jók a reflexeim.- mosolygok rá, hogy érezze, csak vicceltem. Amikor felvetette, hogy alszik a könyvtárban, akkor az arcom grimaszba torzult.
- Mégis miket beszélsz? Alig jön hozzánk vendég, erre te meg a könyvtárban akarsz aludni? Tök mindegy amúgy is, mert megérzi a szagod. Szóval aludhatsz az ágyamba.- ajánlom fel lovagiasan a fekhelyemet.
- Meg ha ki tudlak innen vinni úgy, hogy nem lát, akkor azt hiszi csak, hogy érintkeztem egy nem vérfarkassal. És rajtam maradt a szagod.- kacsintok rá, majd kinyitottam az ajtót előtte.
- Hölgyem?- mondom, majd színpadiasan mutattam neki az utat. Végigvezettem a házon, ami egyáltalán nem volt olyan antik, mint az övé, de azért mi is nagy lábon éltünk.
- Ez Dan szobája.- mutatok egy ajtóra, majd továbbmentem a folyosón.
- Ez meg az enyém.- mondom, s berúgtam az ajtót. Hagytam, hogy előre menjen, majd én is beléptem mögötte az ajtón.
- Aludjak a földön, vagy beengedsz magad mellé?- kérdezem pimaszul.
- De amint mondtam, akár Dannél is aludhatsz, te döntesz.- adom a kezébe a választás lehetőségét, majd levettem a szakadt cuccaimat, s kerestem melegítőt. Mindegyik mehet a szemétbe, teljesen tönkrement. Mikor visszafordultam egy pólóval a kezemben, láttam, hogy nagyon bámul.
- Mi az? híztam vagy mi?- próbáltam elviccelni a helyzetet, de tudtam, hogy miért bámul ennyire. Mert azért elég jól ki vagyok gyúrva, de melyik vérfarkas nincsen? Tudtam, hogy kicsit zavarba hoztam a nyilvános vetkőzésemmel, ezért gyorsan fel is öltöztem.
// Christopher szobája //