Johnatan Winney

Johnatan Winney





Név: Johnatan Winney
Kor: 32
Nem: Férfi
Faj: Ember
Születési hely; idő: 1978, New York




Jellem: Jelleme nagyon változatos ha a barátairól van szó akkor nagyon elnéző és kedves velük, bárki aki nem barát számára azt ellenségnek tekinti. Nem nagyon barátkozik idegen emberekkel csak ha neki is céljában áll, bárkin átgázol. Nincsen tekintettel senkire a kis idő amit New York alvilágában eltöltött átformálta egy kicsit hidegvérű gyilkos lett. Ha szükség van gondolkodás nélkül bárkinek a torkát átvágja. De egyben nagyon barátságos aki közel tud férkőzni hozzá és megismeri őt igazán nem pedig az álcát amit maga előtt tart mindig.
Külső: Kinézete átlagos, egyetlen különleges dolog van a testén és azok a tetoválások amik mind két karján vannak. Fekete haj, hófehér bőr, mindig is ügyel arra, hogy bőre ne barnuljon le, nagyon érzékeny a nap sugaraira. Teste kidolgozott, amikor volt egy kis szabad napja mindig is edzett akár csak az árva házban. Háta alsó részén a derék felé van egy kés szúrás mikor is nem vette észre az ellenség támadását és az megkéselte, még máig is ott van annak a nyoma egy heg. Szeme mogyoróbarna, de olykor fekete árnyalatot is kap.


Play by: Bruno Santos
Titulus: Szomorú Gyilkos



Anya: Ismeretlen
Apa: Ismeretlen
Testvérek: Nincs
Egyéb hozzátartozók: Nincs



Múlt: 1978-ban születtek egy New York-i kórházban, mikor megszülettem édesanyám sorsomra hagyott, így egy árva házba kerültem. Kisgyerek ként nagyon nehéz volt ott az élet mindig is bántottak engemet a nagyobb fiúk. Csak forrt bennem a bosszú vágy, hogy ezt majd vissza fogják kapni tőlem százszorosan. Minden gonoszságot elkövettek velem amit csak meg tudtak tenni, senki nem képes elképzelni azt a helyzetet amíg csak nem csöppen bele. A felvigyázók nyugodt szemmel nézték a dolgot nem csináltak semmit, egyetlen pártfogóm volt, aki mindig be szokott járni és segíteni az árva háznak, Marie volt a neve. Ő is árvaházban nőtt fel és tudja, hogy milyen nehéz az élet család nélkül még máig is azon gondolkodom, hogy miért hagyott ott engemet a kórházban az édesanyám, de sajnos ezzel a szóval őt nem igen lehet megemlíteni, mert az nem anya aki ott hagyja a gyerekét. Teltek az évek, lassan én is fölcseperedtem akármilyen nehéz is volt az életem egyetlen boldogság volt az életemben Marie, úgy gondoltam rá mint egy nővérre. A nővéremnek tekintettem, hiszen sokat segített nekem a nehéz időben. Mikor elértem már a felnőtt kort, elhagytam az árva házat amit nagyon gyűlöltem, igaz hogy ott engem felneveltek és tanítottak, de akkor sem szerettem a bent levő körülmények miatt. Egy vasam sem volt úgy vágtam neki a hatalmas városnak New Yorknak nem tudtam mihez kezdjek, hiszen se lakásom sem pedig pénzem egyedül vagyok ebben a hatalmas világban. Marie-hoz nem mehettem, mert ő idő közben egy másik városba költözött, legalábbis azt mondták ott a nevelő „tisztek”. Így arra gondoltam, hogy először valami fedél kellene a fejem fölé aztán valahogyan pénzt is kellene keresni. Az árva háztól kaptam egy kis összeget amivel el kezdhetek valamit, de az szinte semmi volt. Mint mindenki akinek nincs pénze és senkije hát került nekem egy családom, belekerültem a bandák haburújába. Nem tudtam mit tenni ellene csak úgy húzott magához a dolog két választásom volt vagy oda menjek hozzájuk és velük élek vagy maradok egy éhenkórász és kint hajléktalanként élhetek. Én nem erre születtem, hogy egy sikátorban éljem le az életemet ezért csatlakoztam hozzájuk. A banda lett a családom. Megtanultam bánni a lőfegyverekkel mindig is a kedvencem volt a Desert Eagle a pontossága miatt ezért, mindig is azt hordtam magamnál. Engem még soha nem hagyott cserben, hogy bekerülhessek a bandába először is meg kellet tennem valamit ami örökre megpecsételte a sorsom. Általában az ilyen bandákból nincsen kiszállás aki kilép az árulóvá válik. Az volt a feladatom, hogy elintézzek egy ilyen tagot. Megtaláltam azt a férfit a Desert Eaglet felhúztam majd a kabát zsebébe helyeztem, oda mentem a férfi férfihoz, megszólítottam majd szorosan magamhoz öleltem és meghúztam a ravaszt. Háromszor húztam meg azt, éreztem ahogy a férfi teste elgyengül és rám támaszkodik, majd holtan esett össze előttem. Talán jobb volt az a másik út amit választhattam volna és talán nem egy gyilkos vált volna belőlem, de ha már elindultam ezen az úton ebből már kiszállás nincsen én is így végezhetem, mint ahogyan ez a tag aki fekszik előttem. Halottam, hogy egy kocsi szirénázik erre rohanásnak indultam, ismertem a környéket és jól elbújtam a rendőrök nem találtak meg. Egy nappal később találkoztam a banda vezérrel még máig is hallom a szavait a fülemben csengeni.
„ügyes volt kölyök elvégezted a dolgod, immár ehhez a nagy családhoz fogsz tartani”.
Mondta nekem majd megveregette a vállam ez a gyilkosság engem mélyen megrázott, de nem volt más választásom magamért tettem, hogy ne úgy fogjak meghalni egy sötét sikátorban dobozok között, hogy egész életemben egy senki voltam. Immár a bandához tartoztam, teltek múltak az évek a banda kinőtte magát és már miénk volt lassan egész New York mármint a gettói és egyéb ilyen helyei. Egy napon „CT” a bandavezér parancsot adott, hogy menjek el egy másik városban ahol tovább terjeszthetem ezt a „nagy családot”.
– Egyedül menjek CT?
– Már egy ideje, hogy hozzánk tartozom mélyen megbízom benned és tudom, hogy nem volnál képes elárulni engem ezért most rád bízom a kistestvéremet tanítsd meg mindenre amire csak kell.
Mondta neki a kistestvérre egy olyan 16 éves fiú volt, ezt a parancsot kaptam ezt kell nekem elvégeznem nagyon szerettem volna egy ilyen fiatal gyereket aki előtt még ott áll az egész élet bele rángatni az alvilág mocskos dolgaiba. De ezt kellett tennem, kaptam elegendő pénzt, hogy eljuthassak arra a helyre és végezzem a dolgomat amire engemet kirendeltek. A pisztolyomat a zsebembe nyomtam és bepattantam a kocsimba azzal ott hagytam ötökre New York-i „sötétséget” és elindultam arra a helyre amire engem kirendelt „CT”. Szüleimet nem akartam megkeresni soha miért tettem volna? Nem kellettem nekik nekem miért kellenének? Most már nekem is meg van a saját életem és én ezt válaszoztam ezt fogom élni. Most már vár rám a mesés Erdély... egy két hónap után ismét költöznöm kellett de most már menekülnöm egy messzi messzi helyre.

Példajáték: (A hátsó bejáraton keresztül a megbeszélt szobába megyek föl, még is csak nem lehet egy fontos beszélgetést lerendezni egy sikátorban. Leülök egy székre várva barátomat, hogy érkezzen, meg nem kell tartanom semmi veszélyre, mert közös terveink vannak amik következtében össze kötődünk. Fülemet kopogtatás hang csapja meg, fölállok a székről majd oda szólok.
-Nyitva van!- hangom kedves volt mint parancsolgató. Jó lesz vége kikapcsolódni egy nehéz út után. Előbb Adelel kellett volna találkoznom csak hogyan ez egy fontos beszélgetés, és nem elhalaszthatatlan.
- Szevasz, igen már volt egy ideje de már itt vagyok, jó végre itthon lenni.-mondtam neki majd átöleltem és megveregettem a hátát- Jóban vagyunk mi ketten azt, hiszem itt Erdélyben az egyetlen barátom, itt csak is két fontos személy van itt számomra akikben megbízom és az Lev meg Adel. Zsebéből egy vodkát húz elő nem is lepődöm meg a dolgon, hiszen ismerve őt most jó bulit fogunk csapni, és rám is fér már ami azt illeti,
-Persze, az út során nemvolt részem egy jó italban amit barátommal megihatok.-válaszoltam majd leült ő a kanapéra én meg éppen vele szemben. A kanapé mellett volt egy kis üvegasztal és vittem oda pár poharat a vodka elfogyasztásának érdekében.Kérdésére felkapom a fejem, igen rá kell térni a munkára és aztán majd a szórakozásra.
-Sikeres volt az utam, az ottani bandavezéremmel megbeszéltem terveimet amiben te is szerepelsz és jó néven vette, hogy együtt működök veled jó volna uralni ezt a várost közösen!-tértem a dolog lényegére, hogy már le van zsírozva a dolog csak meg kell valósítani a dolgot!
-Kell szerezzünk egy olyan helyet ahol fogjuk irányítani az egész dolgot és akkor átvenni a vezetők helyét a városban vagy a befolyásunk alá hajtani, a legtöbb gondot a rendőrség okozhatja és úgy gondolom velük kellene kezdeni előre.-fejeztem be mondandómat várva a gondolataimra a válaszát. Jó kis csapatott fogunk mi ketten össze dobni, nem lesz nehéz mert itt nincsen banda ennek következtében ellenállást sem fognak tanúsítani az emberek.
-És mesélj mi történt itt a városban amíg távol voltam?-kérdeztem tőle kíváncsi voltam hogy a Natasha ügy hogyan alakult mert gondolom, hogy ezt a dolgot ők még ketten megbeszélték vagy valami ilyesmi. Addig is kinyitottam a vodkát és megtöltöttem mindkét poharat, majd az enyémnek a tartalmát le is gurítottam jó volt érezni ezt az ismerős ízt amikor a torkomat rágja ez a drága nedű.