Christopher Lade

CHRISTOPHER NATHAN LADE





Név:Christopher Nathan Lade
Kor:18
Nem: Fiú
Faj: Vérfarkas
Születési hely; idő: 1993. Július 1. Vail
Átváltozás éve: 2010



Jellem:
Furcsa fiú, soha nem lehet tudni nála, hogy mire készül. A hangulatváltozásai zavaróak. Egyszer mézes-mázos hangon édesgeti körbe áldozatát, máskor meg megtámadja, és felhasználja a saját céljaira. Megbízni nem nagyon lehet benne; bárkit képes hátba támadni. Jobb ha az ember óvatos vele, mivel soha nem lehet tudni, hogy éppen mit forgat a fejében. Nem hisz a szeretetben, csak önmaga érdekli. A szíve keményebb, mint a kő, fagyosabb, mint a jég. Ha elcsavarja áldozatának fejét, az jobb ha észbe kap, mert Christopher egy igazi vadállat, amióta megvolt az első átváltozása. Keresztbe tenni neki nem érdemes; ha csak az illető nem unta meg az életét. Ha valaki nem úgy cselekszik, ahogyan azt ő elvárja, akkor jobb ha a föld alá ássa magát, mivel ez a kegyetlen fiú megkeresi és halálra kínozza.

Külső:
Szexi. Ez a szó jellemzi leginkább a külsejét. A szemei kékek, az arca szebb, mint bármelyik férfi modellnek a magazinokban. A felsőteste izmos. Körül-belül 186 centi magas. A haja barna színű, amit félhosszúra növesztve, gondosan elrendezve visel. A fekete cuccai, mind-mind a titokzatosságát és zárkózottságát tükrözi. A cuccai mind márkásak, finom anyagból készültek. Csak órát visel, semmilyen más ékszert nem hajlandó felvenni. Általában a viselete fekete bőrdzsekiből, ugyanilyen színű nadrágból és ingből áll. Szeret beleolvadni a környezetébe, ha úgy gondolja, hogy majd csak a semmiből akar előtűnni. Nagyon ritkán visel kalapot, amikor éppen olyan a hangulata. Amikor farkassá alakulva rohan az erdőbe, akkor a bundája fehér színben pompázik. Ezért mindig nagyon halknak kellennie, mert különben lebukna, amikor éppen elejti a zsákmányát.

Különleges képesség: -
Play by:Ian Somerhalder
Titulus: Sexy Beast



Anya: Linda;ma töltené be az ötvenet, de elhunyt;Nagyon jó
Apa:Wiliam;56;Nagyon jó-később megromlott
Testvérek: Daniel;16;A lehető legjobb
Egyéb hozzátartozók: -



Múlt:
Hát... Vailban nem mindig leányálom az élet. Ezt nyugodtan lehet szó szerint érteni. Csodálom azokat a halandókat, akik még itt vannak. Bár nem tudnak semmiről. Biztosan fejvesztve menekülnének, ha megtudnák, hogy vérfarkasok, keresők, őrzők és vigyázók vannak e földön. Én is a halandók számára úgymond mesebeli lények közé tartozom. Vérfarkas kölyök vagyok. Most lehet, hogy meglepődtetek. Mert ugyebár teljesen olyan vagyok, mint egy tizennyolc éves embergyerek, nemde? Két éve történt meg az átváltozásom. Éppen este próbáltam kitalálni az erdőből, de akkor rám rontott egy hatalmas farkas. Megharapta a karom, de amikor az arcomra nézett, mintha megszelídült volna. Lemászott rólam és behúzott farokkal elkullogott. A karom égett, nem tudtam felállni, csak fetrengtem a porba a fájdalomtól. Amikor nagy nehezen feltápászkodtam, valami furcsát éreztem.
Anyám fáradt mosolya fogadt amikor hazamentem.
- Hol császkáltál te lókötő?- kérdezte mosolyogva.
- Sétáltam egyet. Megharapott egy farkas.- mondtam, majd egy fájdalmas mosollyal ajándékoztam meg szülőmet.
- Gyere! Azonnal kezeljük le!- mondta és behúzott a házba. A sebkezelő csípte a karomat, úgy éreztem, mintha azon az egy ponton felgyújtottak volna. A fogamat összeszorítva tűrtem a fájdalmat. Nem sokkal később elmentem lefeküdni, majd másnap reggel lázasan, az izzadságomban úszva ébredtem. Még ahhoz sem volt erőm, hogy megszólaljak, hát hogyan tudtam volna kimászni az ágyamból?
- Hé, álomszuszék a hasadra süt a nap!- hallottam anyám vidám hangját, majd bejött hozzám. Azonnal látta, hogy valami nagyon nincs rendben, ezért odafutott hozzám.
- Chris! Mi baj? Nem érzed jól magad?- kérdezte, mire bólintani akartam, de a fejem olyan nehéz volt, mintha csak kőből lett volna. Édesanyám a homlokomra tette a kezét, majd elhúzta, annyira megégettem. Legalább negyven fokos lázam lehetett, ha nem jóval több. Azonnal hozta a gyógyszereket, a vizes borogatást, s ápolni kezdett. Még a jól bevált húsleves kúra sem segített. Amikor tudták, hogy nagy a baj, orvost hívtak, aki csak csóválta a fejét, miközben vizsgált.
- Azt hiszem, jobb ha feladjuk neki az utolsó kenetet.- mondta. Pár napig még lábadoztam, ha azt lehet annak hívni, majd fokozatosan jobban lettem. Egy hét múlva már majd' kicsattantam az erőtől és az energiától.
A problémát az első telihold okozta. Teljesen kivetkőztem önmagamból. Azt éreztem, hogy éhes vagyok és ha nem eszem akkor meghalok. Nem akartam meghalni. Valami gyilkolási vágy vezérelt, bárki aki az utamban áll és nem hagyja, hogy egyek azt megöltem volna Nem értettem, hogy mi történt, csak futottam négykézláb, az ösztöneim vezéreltek. Csak azt tudtam, hogy éhes vagyok, hogy ha nem eszek akkor nekem végem. Ne, sokkal ezután megláttam egy törékeny nőt. Azonnal rárontottam, nem volt nehéz leterítenem. Cafatokra téptem, se csak akkor tudtam meg, hogy ki is volt az áldozatom. Mikor anyámat két héten keresztül nem láttam, s nem is hallottam felőle, akkor már biztosra tudtam, hogy megöltem. Teljesen magamba zuhantam. Egy szörnyeteg lett belőlem, aki a saját anyjával végzett, csak mert nem volt mit ennie. Nem tudtam túltenni magamat a dolgon. Hogyan vallom be ezt a szörnyűséges tettet Danielnek, aki még csak egy naiv, tizennégy éves fiúcska? Hogy tehettem ezt vele? Most anya nélkül fog felnőni, az én egyetlen szeretett öcsém. Pár hónap múlva úgy döntöttem, hogy apám elé állok és elmondom neki, hogy mit tettem. Ő persze teljes megértéssel fordult hozzám.
- Fiam, nekem is el kell mondanom neked valamit.
- Mit?- kérdeztem értetlenül. Mi lehet annál fontosabb, hogy megöltem a feleségét, a nőt aki szeretett mindannyiunkat?
- Én változtattalak vérfarkassá.
Ezen a ponton elpattant valami az agyamban. Akkorát bemostam apámnak, hogy repült vagy fél métert.
- Hogy tehetted ezt? Attól, hogy te szörnyeteg vagy, nem kell belőlem is azt csinálnod!- ordítottam rá. Tényleg elpattant valami az agyamban, mivel a jellememet is teljesen befolyásolta, a telihold idejében levő átváltozás. Igazi vadász ösztönöm volt, még emberként is, bizalmatlan és titokzatos lettem, már-már kétszínű. Nem voltak barátaim, bár nem mintha szükségem lett volna rájuk. Megvoltam magamban is, köszönöm szépen. Valami fenyegető áradhatott belőlem, amiért soha nem mertek megközelíteni. Nem nagyon zavart a dolog. Már két éve élem vérfarkasként az életem, és rájöttem az előnyeire is eme életformának. Például emberként is erősebb vagyok a halandóknál. Az, hogy az életem hogyan alakul tovább, rajtatok áll. Ha vagytok ahhoz, elég bátrak, hogy megközelítsetek, lehet, hogy a ti életetek hamarabb kimúlik, mint hinnétek... ha meg el akarnátok pusztítani, jobb ha vigyáztok; mert én holtan is visszavágok.

Példajáték:
Azt hittem, semmi rossz nem történhet velem. Felszabadultan futottam ki a parkolóba, de nem láttam senkit.
~ Nem baj, legalább én leszek az első ~ gondoltam. Megfordultam, hogy körbenézzek, de ekkor valaki a falnak taszított. Egy fiú volt.
- Végre megvagy!- mondta kéjesen, és két oldalról a falnak támaszkodott, elzárva minden menekülési útvonalat. Riadtan néztem fel a támadómra. Tyler volt az. Ismertem, de csak köszönő viszonyban voltunk.
- Ty, mit csinálsz?- próbálok kiutat keresni, de hiába.
- Szexi szerelés. Ugye nem bánod, ha leveszem rólad?
- Ty, hagyj békén!- megpróbáltam félrelökni, de ő elkapta a csuklóm és durván visszalökött. , majd lefogott és csókolni kezdte a nyakam. Az egyik keze a fenekemre csúszott, a másikkal erősen tartott.
- Engedj el, te perverz pÜcs!- kiáltottam rá, de ő nem hátrált meg. Hirtelen valaki letépte rólam az egyetemista srácot, egy másik ember pedig a kocsik felé rángatott.

- Nincs semmi baj.- szólalt meg az egyik megmentőm. A hangja lágy volt, de a szememből mégis kicsordultak a könnyek.
- Hé, nincs semmi baj. Nem engedjük, hogy bajod essen.- a férfi az állam alá nyúlt, egy kicsit megemelve a fejem. Pillanatok alatt felismertem azokat a szép világosbarna szemeket.
- Davi...- kezdek bele a mondatba, de nem tudom folytatni. A könnyeim még jobban potyogni kezdtek, a következő pillanatban, durván karjaiba vetettem magam. Ő egy kicsit hátra is lépett, hogy megtartsa az egyensúlyát. Gyengéden átölelt és simogatni kezdte a hajamat.
- Elintéztük a kis rohadékot!- kiáltotta Sebastien, diadalittas hangon.
- Egyben vagy?- jött oda hozzám Chuck, a kezét vállamra téve. Felnéztem rá a könnyes szemeimmel, de Davidet továbbra sem voltam hajlandó elengedni.
- Azt hiszem... megmaradok.
- Rendben, akkor mi magatokra is hagyunk.- kacsintott Jeff és egyesével elvonszolta a srácokat. Sebastient a gatyájától, Chuckot a pólójától fogva vitte, Pierre pedig hangosan vihogva ballagott mellettük. Magamra maradtam a világ legaranyosabb rocksztárjával. Még mindig egymást öleltük, bár nem mintha zavart volna. Mégis kibontakoztam az ölelésből, ő szó nélkül hagyta. Most szivárgott be az agyamba, hogy majdnem megerőszakoltak. Nem tudtam magamhoz térni a rémülettől. Csak most tűnt fel, hogy ráz a hideg. David szó nélkül levette a bőr dzsekijét és a vállamra terítette. Erős férfi parfümtől illatozott.