Shay Doran

Seamus Shay Doran







Név: Shay Doran
Kor: 17
Nem: férfi
Faj: Ember
Születési hely; idő: Vail, 1995. május 2.
Átváltozás éve: -



Jellem: Kissé visszahúzódó, inkább magányos típus. Nem volt alkalma bárkivel is hosszabb, normális emberi kapcsolatot kialakítani. Számára a könyv a legjobb társaság. Nagyon sokat olvasott, rendkívül művelt fiú. Hatalmas tudásra tett szert. Számára ez inkább szórakozás. A legtöbb időt olvasással és a különböző tananyagok elsajátításával tölti. A tudásának köszönhetően soha nem volt gondja az iskolában. Mindenről megvan a véleménye és ezt általában el is mondja. Visszafogott, nem szeret a középpontban lenni, de ha kell, ki tud állni az igazáért. Nehezen enged bárkit is a bizalmába. Nehéz kiismerni, nem igazán nyílik meg senkinek. Ha valakinek mégis, ő sem lehet biztos benne, hogy mindent tud róla. Pedig a komoly külső érző szívet takar. Minden vágya, hogy végre megoszthassa valakivel az érzéseit, hogy megismerje a szerelmet, hogy valaki viszont szeresse. A lányok szívesen ismerkednének vele, főleg a külseje alapján, de az ilyen kapcsolatot nem neki találták ki. Egyszer ment csak bele egy rövid kalandba, de az ő érzései ennél sokkal mélyebbek, a felszínes kapcsolatok nem neki valók. Külsőleg hűvösnek és távolságtartónak tűnik, talán mert túlságosan fegyelmezett. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy szinte nincs is igazi barátja. Nincs is szüksége a társaságra, nagyon jól megvan így. Másra nem is lenne szüksége, csak egy lányra, aki megérti és elfogadja olyannak, amilyen.

Külső: Barna haja van. Szeme is barna, melegség árad belőle, ha egy lány belenéz, teljesen megigézi. Magas, izmos, kisportolt, a lányok álma. Nem csoda, a könyvek mellett a sport is nagyon fontos számára. A lányok rajonganak érte, még ha ez nem is annyira érdekli őt. Mindig ápolt, nem jelenik meg igénytelen külsővel sehol. A lazább ruhákat, ing esetleg póló, farmer és zakó összeállításokat kedveli. Nem rajong a divatért, nem ez a legfontosabb számára, mégis mindig megfelel annak. Mindig az alkalomhoz illően öltözik.
Különleges képesség: -
Play by: Andrew Cooper
Titulus: -



Anya: nem ismeri
Apa: nem ismeri
Testvérek: nincsenek
Egyéb hozzátartozók: Bosque Mar, Calla Tor


Múlt: Vailben születtem. Ebben az egyben biztos vagyok, legalábbis az akarok lenni. Mindent, ami a gyerekkorommal kapcsolatos, bácsikámtól, Bosque Mar-tól tudok. Ezek alapján nincs is értelme róla beszélni, számomra ez csak egy mese. Az számít csak, amire már én is emlékszem, a saját tapasztalataim alapján tudok beszélni róla. Mindig is a bácsikámmal éltem. Egész jól kijöttünk, de ez mégsem nevezhető normális családi kapcsolatnak. Talán ennek is köszönhető, hogy engem az emberi kapcsolatoknál, főleg a lányoknál sokkal jobban érdekelnek a tudományok. Sokat utaztunk, szinte fel sem tudnám sorolni, hány helyen jártam már és ezek között hány helyen éltünk. Gyakran költöztünk. Egyáltalán nem bántam, szerettem új embereket és új helyeket, szokásokat megismerni, de az állandóságra is szükségem lett volna. Az első olyan emlékem, ami nem a bácsikám elmeséléséből származik, Itáliában volt. Akkoriban ott laktunk, egy kisvárosban. Itt szerettem meg a tudományokat és művészetet. Nem nagyon voltak barátaim, egészen más dolgok érdekeltek, mint a korombelieket. Jártam a várost és egyre több érdekes dolgot fedeztem fel. Minden csupa történelem volt. Amikor éppen nem újabb helyek után kutattam, nagyrészt a szobámban ültem és olvastam. Szerettem órákon át sétálni a természetben, beszívni az illatokat, megcsodálni a növényeket. Bácsikám nem nézte jó szemmel, azt szerette volna, ha társasági életet élek, de a lényeg az volt számára, hogy elfoglaljam magam, így nem szólt bele. Ez a hely egyébként is a tudományok központja és ezt csak fokozta, hogy több városban is laktunk. Itt jártam iskolába, szinte mindig a tananyag előtt jártam. Más sem érdekelt, csak a könyvek, így sokkal tanultabb, olvasottabb voltam, mint a korombeliek. Amíg ők sportoltak vagy a csajok után futottak, én az iskola könyvtárában töltöttem az időmet. Rajtam kívül nem sokan töltötték ott a szabadidejüket, így lehetőségem sem volt ismerkedni. Egy lányt leszámítva. Elbűvölt rögtön, amikor megláttam először, hogy egy könyvet vesz le az egyik polcról. Ahogy megszerettem egy várost, megtaláltam a helyem, rögtön mentünk is tovább egy új helyre. Bejártuk Európát, rövid ideig Amerikában is éltünk. Megismertem különböző népek szokásait, életét és mindezt élveztem. Szerettem új dolgokat felfedezeni, mindig is idősebbnek hittek a koromnál, hiszen melyik fiatal olvasgatna naphosszat és tanulmányozna érdekes kultúrákat. Persze minden városban lett néhány barátom, azon kevesek, akik hasonlóan gondolkodtak, mint én. Ahogy továbbálltunk, persze minden barátomat ott kellett hagynom. Elegem lett. Nem akartam állandóan a bácsikámat követni. Egy vita közben valahogy rávettem, hogy telepedjünk le végre egy állandó helyre és éljünk úgy, ahogy a legtöbb ember. Látszólag belement. Visszaköltöztünk Vailbe és ígéretet tett, hogy ezúttal hosszabb időre telepedtünk le. Itt megint mindent újrakezdhetek. Új iskola, új beilleszkedés, új barátok. Sok felfedeznivaló hely, sűrű erdő. Már most izgalommal tölt el és alig várom, hogy felfedezzem.

Példajáték: Nem kellett sokat várni Giovannára, hamar megérkezett a szokott helyre. Iskola után mindig a szomszédos parkban találkoztunk. Már a távolból felismertem az alakját. Néztem, ahogy közeledik, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni a tájat sem. Elbűvöl, hatással van rám. A padon kényelmesen hátradőlve magamba szívtam a növények illatát. Szeretem ezt a helyet, szeretem, hogy itt senki sem zavar. Kettesben tudunk lenni. Már jó ideje, hogy először megpillantottam a lányt a könyvtárban. Éppen egy magasan levő könyvet nézett ki magának, de nem érte el. Mivel nem volt más a közelben, segítettem neki. Azóta rájöttünk, milyen sok közös dolog van bennünk és együtt kezdtük felfedezni a világot, bővíteni az ismereteinket. Ő volt az egyetlen lány barátom. Magam sem értem, hol alakult ez át szerelemmé. Talán egy kis túlzással lehet ezt a próbálkozást szerelemnek nevezni, de az biztos, hogy ő volt az első és eddig egyetlen lány, akihez közöm volt.
- Szia Shay – dallamos hangja törte meg a csendet és a gondolataimat.
- Szia Giovanna, már vártalak – álltam fel, ahogy közelebb jött a lány. Félénk puszit nyomtam az arcára, ennél tovább nem jutottunk és nem is siettettem. Órákig el tudunk beszélgetni. Most is hoztunk könyvet magunkkal, olvasgattunk és megvitattuk a számunkra érdekes témákat. Giovanna igazi természetes szépség volt. Csak néztem a napszívta szőke haját, barna, melegséget árasztó szemeit és mosolygós arcát, miközben lelkesen beszélt az éppen befejezett könyvről.
- Ha ennyire jó, akkor én is elolvasom – nyúltam a könyvért, amikor összeért a kezünk. Még túl tapasztalatlanok voltunk és egy érintés is nagy hatással volt ránk.
- Shay... merre vagy? – hallottam meg a távolból bácsikám hangját. Egyre közelebbről jött a hang, végül felbukkant.
- Itt, Giovannával olvastunk. Történt valami? – kérdeztem és próbáltam leplezni a zavarom. Nem zavart meg semmit, de valójában mégis.
- Pakolj, indulunk. Kinéztem magunknak egy jó kis helyet, na meg neked egy megfelelő iskolát. Még ma el akarok indulni – ahogy befejezte a mondatot, meg sem várta a válaszom, hanem eltűnt. Újabb pakolás. Giovanna szemeibe néztem. Éppen most szakítottak el a szerelmemtől.