Omen hegy

Vail legmagasabb pontja az Omen hegy. Innen mindent belátni például a többi faj térségét. A hegyet fenyők veszik körül néhol még szakadékok is láthatóak. Vérfarkasaink viszont ismerik a helyet ezért sosem eshet bántódásuk azért mert leesnének egy szakadékba.

Megérkezek egy hegyoldalhoz, fölnézek a tetejére, hát ez magas lesz. De nem adom fel a dolgot már tudom, hogy a fickó nyomát elvesztettem akit követtem de ha már itt vagyok akkor fölmászok én oda. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen a táj. Valami zörgést hallok a távolból egyik bokorból kinézve a hegy tetején feltűnik egy lány. Határozottan kitűnik alakja.. domború teste. Na most még inkább hajt a dolog, de nem a f@rkam miatt inkább a kíváncsiság. Nem értem , mire értette abban a bárban a gyerek hogy titokzatos dolgok. A levegőben határozottan érzett, hogy nem csak úgy mondja. A lányhoz közel kerülvén halkan köszönök, hogy ne ijesszem meg. Nem kellene már az első pillanatban kimutatni a "fogam fehérjét".
-Szép Estét!
Köszöntem neki nem igazán az én stílusom, de azért jó látni, hogy ilyet is tudok. Néha még magam is képes vagyok meglepődni nem is csoda, hogy senki nem képes teljesen ki ismerni engemet.

A lány kedves volt hozzám, nem értem miért hiszen nem is ismer engem? De nem bánom nagyon a dolgot, ha ismerne biztos nem lenne ilyen velem szemben. Bemutatkozott, föl áll eddig nem láttam arcát a Hold fénye megvilágítja számomra, szemre való lány meg kell mondani. Nem telt el sok idő, hogy a lány bemutatkozott én is megteszem illendően.
-Johnatan Winney vagyok, hát igen én annak számítok magányos farkasnak.
Hiszen egész életemben egyedül éltem, egyedül oldottam meg problémáimat és léptem túl azokon, soha nem volt senki aki segített volna nehéz időkben.Megkérdezte, hogy engem mi szél hozott erre, nyilván nem mondhatom hogy azért jöttem mert üldöztem egy gyereket csak éppen szem elől tévesztettem és itt lyukadtam ki, szóval kénytelen leszek egyet hazudni. Nem lesz probléma lassan már profin megy, ez már csak ilyen.
-Most költöztem ide a városba, és gondoltam körül nézek egy kicsit. És te mi járatban vagy, remélem nem zavartalak meg semmiben..?
Kérdeztem tőle nem igazán szoktam ilyen rendes lenni senkivel csak akkor ha el akarom érni a célomat. Most pedig nagyon is elszeretnék meg akarok tudni mindent erről a városról, nemigen van sok információm a helyi lakosokról.

Hát ezzel kicsit elszúrtam a dolgot, ha új itt akkor sok dolgot nem hiszem, hogy tud mesélni nekem. Lehet valami hasznom vajon ebből a beszélgetésből? Na majd kiderül.
-Értem, hát nekem sem hasonlít az otthonomra ahol felnőttem New Yorkban születtem és éltem, csak eljöttem onnét az ottani hely és az itteni teljesen más, ég és föld.
Mondtam neki, most már tud még egy információt rólam, nem szeretem ha az emberek sok mindent tudnak rólam. Az csak bajt hozhat rám, semmi mást.
-Ha nem túl tolakodó kérdés, miféle dolgod van itt?
Egy ilyen lepusztult helyen csupán szenvedni lehet ahogyan most nekem is kell, mert cserben hagytam egyetlen barátomat aki volt. Nem hiszem tenne valamit ha találkoznánk, de egy bérgyilkosnak is van ám önérzete.
-Én azért jöttem ide, hogy ott hagyjam a sok gondot de sajnos azok jönnek utánam.
Gondolván a sok névtelen levélre, ebből a szakmából nem lehet kiszállni. A lányon tartom szemem, nem fél tőlem? Hiszen itt van egyedül egy esze vesszet gyilkossal és itt bájolog velem..

Elé érdekes adott a lány, nem nézném ki belőle, hogy bárkit is képes lenne bántani. De mondjuk én sem látszom egy gyilkológépnek még is az vagyok, sok vér szárad már az én kezemen, olyan bűnök amelyek már lemoshatatlanok.
-Bosszú? Hát ez érdekes, az csak akkor érdemes ha hasznod is van belőle, érzelmek alapján dönteni nem nagyon szerencsés.
Ezt én már csak tudom egyik régi ismerősöm azt mondta" ha valaki érzelemből cselekszik, rosszabb akár egy besült fegyver" és mennyire igaza volt olyankor nem lát elég tisztán az ember.
-Jó pénzért segítek.. -mondtam neki. Lehet, hogy ezzel most felfedem magamat, hogy nem vagyok egy ártatlan kis lélek, de nem is annyira gond kezd elegem lenni ebből a nagy kedvességből. Vannak olyan dolgok amiket nem igazán nekem találtak ki, a kedvesség éppen olyan dolog.
Igaza van abban, hogy zűrös vagyok ezt nem is tagadtam soha, de mit ér az élet izgalom nélkül? Semmit.
-Hát elég hosszú történet, a lényege cserben hagytam valakit ezért el mentem a közeléből a saját lábamra kell állnom és nem folyton csak a más pénztárcáját töltenem.
Nem értheti a lány most pontosan miről beszélek de nem is annyira nagy baj, én kiismerhetetlen vagyok a gondolataim össze vissza cikáznak fejemben, mint ahogyan beszédem. A felsőm belső zsebemből elő húzok egy kisebb üvegcsét alkohol van benne. Iszok belőle egy jó nagy kortyot, érzem ahogy égeti a tokrom a nedű. A lányra nézek majd megszólalok.
-Kérsz?
Nyújtottam fele, vissza gondolva amit mondott talán ez a lány nem is olyan ártatlan mint ahogyan én azt gondolom.. vajon képes lenne ölni is?

Nem értettem a lányt, hogy most pontosan mire is szeretne kilyukadni, elmosolyodtam a dolgon,
-Ami él azt meg lehet ölni, és amit meg lehet ölni azt meg is teszem.
Mosolyogtam a dolgon, még senki nem kelt fel amikor bele lőttem egy egész tárat. Kiskorom óta gyilkolással keresem a pénzem szóval elég rég benne vagyok a szakmába.
-Igen komolyan gondoltam, nem jönne rosszul egy kis pénz csak mondj egy nevet és én elintézem.
Mondtam neki, lehet hogy túl magabiztosnak látszom csak valahogy a lány szerintem kicsit eltúlozza a dolgokat. Nem kell oda éppen lövedék, ha valaki közelében felrobban egy C4 töltet nincs az az Isten ami feltámassza onnét.
-Mi az a Takewoodoo?
Kérdeztem vissza valahogyan ezt a szavat még nem hallottam, nem tudom miért de úgy érzem ennek a szónak valami jelentősége van. Itt mindenki olyan fura, mi van ezzel a várossal? Mert hogy itt mindenki tök hülye az biztos.
-Tudom hol vagyok, mik lakják hát hallottam egy két dolgot de itt még nem találkoztam vérfarkassal.
Mert gondolom erre célzott. Lenének itt vérfarkasok? Nos, akkor már minden világos nekem, hogy miért ilyen fura nekem ez a hely.
-Hát ha már bele kezdtél a dologba mesélj csak a bosszúról és amiről szeretnél én nem sietek sehová.
Mondtam neki nyugodtan, elvettem az alkoholos üveget és jól meghúztam majd egy cigire gyújtottam rá. Közben a lányt figyeltem, hogy mit fog reagálni nekem, leültem a földre várva hogy üljön mellém. Még is csak közelebbi a beszélgetés az a két ember egymás mellett ül.

(bocs a késésért...)

Ez a fiú tényleg nem teketóriázik - gondoltam. Valószínű, hogy valami bérgyilkos-féle. De legalább ember, ez már biztos.
Kérdésére elmosolyodtam, majd elmagyaráztam, hogy a Taekwondoo egy koreai küzdősport. Mondjuk, azért meglepett, hogy ezt nem tudja, ha már bátran kijelenti, hogy csak egy nevet mondjak és már el is intézi az illetőt. Visszagondolva nem tudtam Christopher-ről semmit, csak azt, hogy Christopher és történetesen vérfarkas. Eléggé zavart, hogy én még az átkozott vezetéknevét sem tudom, ő azonban, szinte mindent tud rólam. Hamar eljátszottam a kártyáimat. Hiba volt.
Meglepődtem, hogy tud a vérfarkasokról. Ezek szerint az Őrzők mégsem végzik olyan jól a dolgukat, mint ahogy azt mondják. Az embereknek nem szabadna tudnia rólunk.
- Nos, akkor remélem, nem fogsz hülyének nézni, ha azt mondom: Vail-ben tényleg vannak vérfarkasok, Őrzők és Vigyázók. - mondtam, miközben leültem mellé a földre. - Én Vigyázó vagyok, amolyan helyi rendőr... varázserővel... - néztem a fiúra, akin látszott, hogy mindjárt kinevet. - Hát ide figyelj! - szóltam és egy gondolattal meggyújtottam a tőlünk nem messze lévő bokrot, aztán el is oltottam.
- A szüleimet egy vérfarkas ölte meg. Egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy visszajövök Vail-be és kiírtom a vérfarkasokat a városban. - folytattam kisvártatva - Ez az a bosszú, amiről beszéltem.
Gondolkozni kezdtem. A bosszút nekem kell véghez vinnem, ez tiszta sor. De vajon kérhetem-e Johnatan segítségét, azt nem tudom. Belekeverhetek-e embert a dologba? Nem tudom.
Kéne egy szabályzatos könyv, de épp nem volt kéznél. Úgyhogy merész lépésre szántam el magam. A szellemvilághoz fordulok segítségért. A szellemek majd biztos segíteni fognak, csak kérni kell őket. De a megidézésükhöz kéne egy mágikus hely...
Egyszer csak elővettem a térképem és nézni kezdtem. Nemsokára meg is találtam azt, amit kerestem. Egy cseppkőbarlang. Tökéletes!
- Johnatan... át kell gondolnom az ajánlatodat, rendben? - kérdeztem. - Most mennem kell, de figyelj... itt a számom. - egy bottal a porba írtam a számsorozatot. - Bocs, nem volt nálam toll. - nevettem. Felálltam és elindultam a fák közé, de még egy szóra visszafordultam.
- ...És Johnatan! Köszönöm. - mondtam egy szelíd mosollyal, aztán eltűntem a fák között.
//Fenris cseppkőbarlang//

(semmi gond! én is bocsi, hogy most Beca így lelép, de ha egyszer az Alfa hív...)

Hmm őrzök és vigyázók, nem nagyon tudom mik azok, sok mindent nem tudok magáról a vérfarkasokról sem nem volt még alkalmam találkozni eggyel sem. Csak hallottam egyet s mást olyan emberektől akik már találkoztak velük.
-Tudod, én csupán abban vagyok biztos léteznek, de egyel sem találkoztam és nagyon ezt az őrző és vigyázó dolgokat sem értem.
Mikor a lány elmondta, hogy vigyázó hát nem tudtam megállni ne nevessem ki. Ez a lány? Pedig semmi olyat nem látok rajra amiért különleges lenne. De mikor megmutatta nekem azt, hogy mire is képes csak ámultam. Nahát, nem hittem érhet meglepetés de most ez meglepet.
-Nahát..
Egy két percig komoly percek teltek el, kicsit átgondoltam a dolgokat, majd egy mosoly ült ki az arcomra.
-Remélem nem vagy Pyromániás.
Mondtam neki mosolyogva, nem vagyok az az ijedt ember aki olyat lát amit nem ért és most megijed. Nem. Én nem vagyok olyan. Lány elmesélte nekem, hogy a szüleivel egy vérfarkas végzett, hát ha az enyéimet is az nyírná ki, akkor szerencséjük lenne. De ha az én szüleim a kezemre kerülnek, akkor még azt is megbánják, hogy a világra jöttek.
-Sajnálatos ami történt velük, de most már értem a dolgot.. hát nem lesz könnyű dolog, de én benne vagyok csak azt mond meg mi a gyöngéjük aztán jöhet a vadászat.
-Ha bár nem látszik rajtam de én egész életemben a gyilkolást tanultam hajszál pontosan lövök, és boldogulok közel harcban is.. de nem művészetek csupán utcai harc.
Meséltem egy kicsit magamról neki, ha bár nem látszom olyan gyilkológépnek, mindenki izompacsirtákat várna egy bérgyilkos kinézetének, csak hogyan a sok izom lassítja a gyorsaságot. Csak erre sokan nem gondolnak.
Elmosolyodtam a lányon, mikor hirtelen felszökkent.. azért néha kicsit dilisnek látszik a csaj mit ne mondjak. Megadja a számát nekem, hmm na ebből akkor csak lesz üzlet . Remélem is mert már halálra unom magam itt kell nekem valami izgalom is.. nekem az a mindenem.
-Rendben van, majd felhívlak.
Telefonomat elő vettem majd elmentettem a számát, gondolkoztam egy ideig milyen néven mentsem el. Mosoly ült ki az arcomra, áh már tudom is "dilis csaj". Pár percig még ott maradtam amíg csak elfogyasztottam az itókámat majd haza tértem.

/Turner Birtok/ Johnatan lakrésze