Tisztás

Szarvas csorda vagy bármi más lehet erre, ha épp elszaporodnak, akkor az Őrzők tesznek az állomány megrövidítéséről.

Végigrobogtam az úton, egyenesen a hegységrendszer felé, hátha megtalálom falkám, s segíthetek ezt-azt ellenőrizni. Vagy széttépni egy Keresőt, ha arról van szó. Bármi jobb ennél az abnormális dolognál, amit pár perce sikerült lejátszanom azzal a lánnyal.
Lerúgtam lábamról a papucsom, majd a felsőmmel együtt a bokrok közé dobtam. Ráérek visszajönni érte. De ekkor hatalmas puffanás csapta meg a fülem, ami valószínűleg másnak távolból jövő robajlás lett volna. Pár perccel később benzinszagot sodort felém a szél, amihez némi vérszag is párosult. Utóbbi szaga ismerős volt. Megpördültem, s eszeveszett iralommal indultam el a hang és a szag irányába.
Ahogy megláttam furgonom, tudtam, az a makacs lány ül benne, akitől nemrég oly szívesen megszabadultam volna. Kitéptem a helyéről az ajtót, majd az eszméletlen lányra fókuszáltam. A szélvédő ugyan nem zuhant ki, de erősen bevágta a fejét a kormányba, hiába volt kinyílva a légzsák. Gyengéden átkaroltam derekát, de mielőtt megmozdítottam volna, szívverését hallgattam, s mivel csak kicsit volt lassú, lassan kiemeltem a kocsiból. Távolabb vittem, majd letettem ez egyik fa tövébe, ahol a moharéteg bevonta a földet.
-Nyisd ki a szemed!-nézek hóka arcára, s figyelem, ahogy lassan kinyitja íriszét.
-Tudod, hihetetlen, hogy akárhányszor a közelemben vagy, valami bajod esik.-engedem el derekát, mikor rám pislog. Egy-két karcolás volt csak rajta, de a fején lévő seb továbbra is vérzett. Felálltam, és az elsősegélydobozt kihalászva a roncsból, óvatosan lefertőtlenítettem a sebet, majd tettem rá egy kötést.
-Nem annyira vészes. Viszont jobb lenne ezzel egy orvost is meglátogatni.-jegyzem meg, és leülök vele szembe, a puha földbe.

Nem tudom mi történhetett, csak Ren hangját hallottam ahogy arra kér, hogy nyissam ki a szemem. Lassan megmozdítottam nehéz szemhélyaimat, s ránéztem. Nem emlékeztem semmire, csak arra, hogy autòba ültem.
- Mi történt? Hol vagyok?- kérdezem riadt tekintettel, majd megpròbáltam felülni. Körülnéztem. Hamar rájöttem, hogy a Haldis hegységben vagyok. Ren után jöttem, mert nem akartam, hogy baja essen.
- Ren, ne haragudj rám. Nem akartalak felidegesíteni.- néztem rá, s fel akartam állni, hogy odamenjek hozzá, de visszazuhantam. Kezdtek visszaszivárogni az emlékeim. Elrántottam a kormányt. Mert valami állat volt előttem.
- Azt hiszem összetörtem az autòdat.- suttogom bűnbánòan, lehajtott fejjel. Le kellet volna nyugodnom, s ùgy a volán mögé ülni. A fejem kegyetlenül sajgott, s figyeltem ahogyan Ren visszamegy a roncshoz, s hamarisan az eksősegély dobozzal tért vissza. Egy kicsit felszisszentem mikor a fertőtlenìtő a bőrömhöz ért, de tudtam, hogy jobb lesz majd.Félszegen pillantottam Renre.
- Köszönöm.- suttogom, de amint kiejtette az orvos szòt a száján, ijedten pillantottam fel. Megragadtam a kezét, s mélyen a szemébe néztem. Volt egy nagyon rossz emlékeim voltak a dokikròl, mindif is utáltam őket.
- Ne! Dokit ne! Kérlek!- nézek rá könyörgőn. Utáltam az orvosokat, Trogirban volt egy pedofoil doki, aki kislányokat molesztált... tudom, hogy nem olyan mindegyik, de kerülöm őket.
- Csak maradj itt, jò?- kérem, s odabùjtam a mellkasàhoz. Tudom, hogy ezt nem szabadna, hiszen már foglalt, de annyira zavart voltam, hogy a mozdulat szinte ösztönös volt. Csak ebben a pillanatban vettem észre, hogy nem visel felsőt, de nem hùzòdtam el tőle.

Tudtam, hogy itt nincs mitől tartanom, mégsem tetszett az ötlet, hogy épp itt balesetezett. Ha valakik erre őrjáratoznak, megérzik a szagát, meglátják a furgonom, és engem büntetnek, amiért leendő falkám tagját veszélybe sodrom. A veszélybe való belevivés viszont nem most kezdődött, hanem hetekkel ezelőtt, amikor találkoztam vele az erdőben.
A Haldis hegység Bane-k által őrzött területén. Úgyszólván biztonságban.-válaszolok kérdésére.
Az önsajnálata már-már bűntudatkeltő volt, s bár kissé nyugodtabb voltam, még mindig megfojtottam volna egy kanál vízben, saját magammal egyetemben.
-Igen, igazad van, nem kellett volna. Ahogy követned sem lett volna muszáj. Tudod, tudok vigyázni magamra. -jegyzem meg, de arcomon még mindig inkább a dühöm, mintsem a megértésem és a kedvességem az uralkodó. Mikor újra megszólalt, torkomból halk moraj tört elő, míg szemeim egy pillanatra megvillantak.
-Valóban. Még szerencse, hogy erősebb vagyok, mint egy autószerelő.-húzok fanyar mosolyt arcomra, s ezzel még egy dolgot hozzá írtam a fejemben lévő "amiért távol kell maradnod Amanda Blackwood-tól" listámra. Bár nem szándékosan, de összetörte a furgonom, másodszorra éri el, hogy az ő biztonsága érdekében távol tartsam magam tőle, és már másodszorra sérül meg, amikor velem van.
-Tudod, ha így folytatod, az lesz a legkevesebb, hogy megköszönd.-szemrehányó megjegyzések hada jutott eszembe, de ez is egy módja volt annak, hogy hibáztathassam, s rájöjjön, velem semilyen formában nem jár jól.
Megemlítettem a doktort, s mintha egy hatévesnek hoznám szóba, úgy kezdett ellenkezni.
-Van egy előnye, ha az ember szőrgombóccá változhat. Gyorsan gyógyul, és jól hall. Mit hittél? Majdnem megsüketültem attól, ahogy nekicsapódtál a fának. Nem mellékes, ha nem hallom meg, és nem érzem meg a véred, valószínű más állapotban lennél már.-engedek el még egy nem túl kedves megjegyzést, s ahogy ott ülök, kezdem úgy érezni, valóban féltem. Ő viszont jobban félt engem, mint én őt, s ez aligha jó.
Ahogy nekem dőlt, rájöttem, egészen eddig jól gondoltam. Ő maga is képtelen belátni, hogy ez a dolog, amit csupán tudat alatt tudhat, nem jó senkinek.
-Figyelj, ez nem csak, hogy nem helyes, de még csak nem is oké. Még nekem sem.-tolom el óvatosan magamtól, és nekidőlök a mögöttem lévő fának. - Olyan vagy, mintha a húgom lennél, nem mellékesen néha tényleg úgy is viselkedsz. Bár te meg tudod védeni magad, de ha bajod esik, nincs szuper erőd a gyógyuláshoz. Te jobban féltesz engem, mint én téged, s egyenlőre rád mondanám azt, hogy ön és közveszélyes vagy.-nézek le rá, majd folytatom.-Nem akarok a lelkivilágodba gázolni, csupán azt szeretném, ha belátnád, hogy kivételesen, és teljesen igazam van.-hozok fel egy érvet, ami jelen esetben tényleg ihaz, azért, hogy megértessem vele,bármit is akar, ne provokálja ki, hogy olyan lépést tegyek, amivel tényleg megsértem.